Rendszeres HbA1c-mérés jelentősége a háziorvosi praxisban

A 2-es típusú diabétesz mára népegészségügyi jelentőségű problémává vált világszerte. Előfordulása folyamatosan nő, az elhízás, a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás miatt. A legfrissebb IDF (International Diabetes Federation) Atlasz szerint 2024-ben az igazolt diabéteszes betegek becsült száma világszerte a 20–79 éves korosztályban 589 millió, akiknek a számát 2050-re 853 millióra becsülik (1). További óriási probléma, hogy a betegek 17%-a továbbra is felfedezetlen. Ennek a népbetegségnek a megelőzésében, diagnosztikájában és kezelésében ma már a családorvosi praxisoknak van elsődleges szerepük. Az elmúlt évben több változás is történt, amely hangsúlyozza az alapellátás fontosságát a diabéteszmenedzsmentben. Elindult a krónikus betegséggondozási modellprogram, amelynek keretében strukturált rendszerben lehetett a 2-es típusú cukorbetegek gondozását szervezni, és megjelent a háziorvosi hatáskör bővítéséről szóló rendelet, amely új, elsősorban gyógyszerírási kompetenciákkal ruházta fel a családorvosokat. Egyételmű, hogy ez a nagy feladat kivitelezhetetlen a praxisok szakdolgozóinak aktív részvétele nélkül. A szakdolgozók kulcsszerepet töltenek be a betegek szűrésében, gondozásában, a terápiás edukációban, a kontrollvizsgálatok szervezésében. A HbA1c (haemoglobin A1c) mérés pedig az egyik legfontosabb, ma már nélkülözhetetlen paraméter mind a diagnosztikában, mind a hosszú távú glikémiás kontroll megítélésében.