Rátaláltak a spanyolnátha forrására
Megfejtették az 1918-ban több tízmillió emberéletet követelő influenzajárvány pusztító erejének rejtélyét amerikai kutatók, akik a vírus eredetére keresték a választ.
Az Arizonai Egyetem Michael Worobey által vezetett csoportjának kutatása arra enged következtetni, hogy az elszenvedett influenzabetegségek alapján meg lehet jósolni, mennyire fenyeget egy jövőbeni járvány egy-egy embert. Ez az információ javíthatja az oltási stratégiákat, illetve a megelőzést és a felkészülést.
"Az 1918-as nagy influenzajárvány óta rejtély volt, hogy honnan jött a vírus, és miért szedett annyi halálos áldozatot, főként a fiatal felnőttek körében. Nagy kérdés volt, mitől lett annyira súlyos a járvány, mint ahogy az is, hogy számíthatunk-e hasonlóra manapság, vagy az akkori helyzetben volt valami különleges" - fogalmazott Michael Worobey, aki kollégáival összehasonlította az 1918-as H1N1 influenza A-vírus (IAV), a H1N1-sertésinfluenza, valamint a spanyolnátha utáni - 1918 és 1957 közötti - szezonális H1N1-influenzavírus törzsek eredetét.
Meglepetésre nem találtak bizonyítékot a spanyolnátha eredetéről elterjedt feltételezésekre, vagyis arra, hogy közvetlenül a madarakról terjedt át, vagy hogy géncsere történt a már meglévő emberi és a sertésinfluenza-törzsek között. Eredményeik arra mutatnak, hogy a spanyolnáthaként emlegetett járvány vírusa röviddel 1918 előtt jelent meg, és benne egy madárinfluenza-vírus olvadt össze egy emberi H1-vírussal, amely már 10-15 évvel korábban fertőzött. "Apróságnak tűnik, de ez lehet a kirakós hiányzó darabja" - mondta Michael Worobey. - Ahogy megvan a kulcs, sok más részlet is a helyére kerül."
Ha egy beteg korábban megfertőződött H1-vírussal, az magyarázat lehet arra, hogy az 1918-as járvány idején miért volt sokkal alacsonyabb a halálozási ráta a körükben, mint azoknál, akik a legnagyobb számban haltak meg, vagyis a 29 év körüliek csoportjánál.
Az IAV jellemzően és elsősorban kisgyerekekre, valamint idősekre halálos, a spanyolnátha vírusa azonban a 20-40 év közöttiek közül szedett nagy számban áldozatokat, akiknek halálát a legtöbb esetben másodlagos baktériumfertőzések, azon belül is tüdőgyulladás okozta.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban a szerzők azt írták, ennek hátterében az állhatott, hogy sok, a járvány idején fiatal felnőtt 1880 és 1900 között született, és gyerekként a H3N8 influenzának volt kitéve, így semmiféle védettséget nem szereztek a spanyolnátha vírusával szemben. A H3N8 vírusnak másmilyen antigén fehérjéi voltak, mint a H1N1 vírus két fő antigén fehérjéi.
