Pszilocibin OCD kezelésében
Az OTSZ Online szerint kedvező eredményeket mutatott a pszilocibin rövid távú alkalmazása terápiarezisztens obszesszív-kompulzív zavarban szenvedő betegeknél.
Az obszesszív-kompulzív zavar tartós, tolakodó gondolatokkal és ismétlődő mentális vagy motoros cselekvésekkel jár, és a tünetek enyhítéséhez hosszú távú kezelésre van szükség. A kóreredet összetett, több biológiai útvonal is érintett: a központi szerotonin-, dopamin- és glutamátrendszer működési zavarai széles körben elfogadottan hozzájárulnak a betegség kialakulásához, ezért a neurokémiai folyamatok számos terápiás megközelítés központi elemét képezik.
A jelenlegi első vonalbeli kezelések közé tartoznak a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), valamint a kognitív viselkedésterápia expozíciós és válaszmegelőzési technikákkal. A betegek mintegy 40–60%-a azonban nem reagál megfelelően sem a pszichoterápiára, sem a gyógyszeres kezelésre, akár külön, akár kombinált formában alkalmazzák őket, így sokan szenvednek terápiarezisztens OCD-ben.
Az elmúlt évtizedben a pszichiátriai kutatásban újra felerősödött az érdeklődés a pszichedelikus szerek iránt, különösen azokra a neurális hálózatokra gyakorolt hatásaik miatt, amelyek a kényszeres viselkedés, a szorongásszabályozás és az affektív folyamatok hátterében állnak. A Journal of Psychiatric Research folyóiratban megjelent tanulmányban a kanadai McMaster University kutatói egy átfogó feltáró áttekintést végeztek, amelyben a pszilocibin OCD-ben – beleértve a terápiarezisztens formákat is – való alkalmazására vonatkozó bizonyítékokat értékelték.
Az elemzés a hivatalosan publikált és a szürke irodalom adatait egyaránt tartalmazta, és a kannabinoidok mellett olyan pszichedelikus vegyületekre is kiterjedt, mint a pszilocibin, az LSD, a DMT és a metiléndioxi-fenetilamin. A rendelkezésre álló adatok jelentős része keresztmetszeti felmérésekből és esettanulmányokból származik, néhány kisebb klinikai vizsgálattal és nagyon kevés kontrollált tanulmánnyal kiegészülve.
A pszichedelikus szerek közül a pszilocibinhez kapcsolódó eredmények mutatták a legkedvezőbb tendenciát. Egy nemzetközi, retrospektív önbevalláson alapuló vizsgálat 174 OCD-ben érintett résztvevőt vont be több országból, és a klasszikus pszichedelikumokat jelölte meg az egyedüli olyan szercsoportkéntként, amely számottevő pozitív változást hozott a tünetekben. A hatástartam változó volt: a résztvevők harmada három hónapnál hosszabb javulásról számolt be, míg másik harmaduknál a kedvező hatás egy hétnél rövidebb ideig tartott. A tünetcsökkenés mértéke összefüggést mutatott az akut pszichedelikus élmény intenzitásával és szubjektív kellemes voltával.
