Pszichiátria és kultúra

A Füredi János professzor kuratóriumi elnökletével működő Psychoeducatio-Léleknevelés Alapítvány 2008. december 5–6-án 15. alkalommal rendezte meg a Lillafüredi Pszichiátriai Napokat.
A rendezvény mindig két, egymást át-átszövő fő téma köré szerveződik: az első napon a pszichiátria és a kultúra kapcsolata, a másodikon az orvos-beteg-betegség viszonyának elemzése kerül sorra neves művészek, tudósok és természetesen pszichiáterek részvételével. Tavaly év végén a kulturális téma a (művész)film volt, amely, mint az emberi viselkedés mozgatórugóinak képi elemzője, nem véletlenül áll az emberi psziché működésével tudományosan is foglalkozó gyógyító szakemberek érdeklődésének homlokterében.
Stark András, a „kulturális” nap üléselnöke beszámolt arról, hogy 2008-ban már második alkalommal rendeztek Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferenciát Pécsett, ezúttal „A kép tudatalattija, a tudattalan képei” címmel. Lillafüreden Lugossy László filmrendező arról beszélt, milyen eszközökkel, instrukciókkal segítheti a rendező a színészeket a kívánt érzelmek előhívásában és mennyire fontos és nehéz feladat a felkeltett érzelmek kontroll alatt tartása. Ungvári Tamás esztéta remélhetően angolul rövidesen megjelenő nagyívű és lenyűgöző filmtörténeti áttekintésében az uralkodó és/vagy népszerű pszichológiai/pszichiátriai irányzatok filmművészetre gyakorolt hatásait, a lelki problémák korfüggő megjelenítését taglalta. A Bolondok hajója az „elmebajosok” elkülönítését, Kafka Perének megfilmesítése a szorongást és a depressziót, Chaplin filmjei a kor krízisét, a technika emberfeletti győzelme keltette mély aggodalmat, a film noire a szenvedést és a melodrámát, a Frankenstein-filmek az új toposz: a gép-ember, a lélek és a test, a szép és a szörnyeteg elválását illusztrálják.
Napjainkban a filmművészet és a lélektan párhuzamosan fejlődött, Bergson: Nevetés című könyve (csakúgy, mint Ady: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt c. verse) a kor igényét fogalmazta meg az érzelmek közvetlen kifejezése iránt. Nyomukban a sírás és a nevetés ábrázolása a filmművészetben is abszolút jogot szerzett, s ezt a lélek és a tárgyak átcserélhető szimbiózisa, majd a deviancia elfogadása követett (Chaucer: Canterbury mesék). A pszichológiai tipizálás hírhedt mesterénél, Lombrosónál a művész genetikai mutációként, őrültként jelenik meg, a szociáldarvinizmus pedig elsodort minden addigi világnézetet. Ma a film és a pszichiátria egymás kölcsönös ihletői. Túry Ferenc és Péter Orsolya Márta Marco Ferreri filmjeinek mélylélektani elemzésével örvendeztette meg a hallgatóságot. A pszichoanalitikus rendező A nagy zabálás c. filmjének férfialakjai a freudi első négy fejlődési szakasz képviselői – vagyis egyikük sem éri el az érett szexualitást. Más filmjeiben anti-Ádám és anti-Éva alakok, a tengerrel mint ősanyával történő egyesülés (Dillinger halott, I love you, Szállást kérek) vissza-visszatérő motívumai, a szent és a profán, a szexualitás és az evés képi szimbólumai bukkannak fel.
A délutáni „A szenvedélyekről és más démonokról” folytatott kerekasztal-beszélgetésnek az elnöki szigor mellett csak a gyomrok korgása vethetett véget.
Nem kevésbé volt élvezetes a másnapi „Az orvos, a beteg és a szenvedély” tudományos program sem. Janka Zoltán előadásai mindig művelődéstörténeti értékűek, a szenvedély biokémiájának taglalása során ezúttal a már megszokott és elvárt zenei példázatokat nagy csokor bibliai és képzőművészeti elemzés tarkította. Bár a Magyar Pszichiátriai Társaság 2007-es vándorgyűlésének is egyik főtémája volt a szenvedély, meglehetősen körülményes és körülíró meghatározási próbálkozásai (erős, mély érzelem, nagy emócióamplitúdóval, ami indulatban, vigilitásban, tenacitásban, beszűkült gondolkodásban, téveszmében, erős motivációban és jellemző pszichomotoros viselkedésben nyilvánul meg, egyaránt lehet pozitív és negatív töltése, lehet építő vagy romboló, vegetatív idegrendszeri és testi tünetek kísérik) sejtetik, hogy biokémiája egyelőre a megismerhetetlenségig szövevényes. Annyi már egészen bizonyos, hogy a folyamatban a dopamin és a szerotonin főszereplő; megtudtuk, hogy a dopaminreceptor-aktiváció majomagyszelet-preparátum dorsolateralis prefrontalis cortexében növeli a piramissejtek ingerelhetőségét, emberekben a tirozin és a fenilalanin étrendi megvonása csökkenti az agyi dopamint, a nikotin viszont aktiválja és deszenzitizálja a középagyi dopaminneuronokat, továbbá hogy a neuronális nikotin receptor alfa-7 alegység génje (15. kromoszóma, 15q14) hajlamosító tényezőként merült fel szkizofréniában, illetve az ott észlelhető szenzoros feldolgozási zavarban (P50 akusztikus kiváltott potenciál).
Részletes ismertetést kaptunk a dopaminrendszer pszichózisban játszott szerepéről, és a háttérben húzódó genetikai variációkról. Hieronymus Bosch madridi Pradóban található, „A hét főbűn” c. képének elemzése pedig alkalmat adott a professzornak a főbűnök hátterében húzódó agyi szerotonindiszfunkciók alapos taglalására. Szenvedélyről beszélvén nem hagyta figyelmen kívül a drog, a kokain és egyéb addikciók biokémiáját, a paranoia, a delúziók és hallucinációk magyarázatát, a nucleus accumbensben zajló limbikus és corticalis információfeldolgozás elemzését, az addikciók lehetséges közös molekuláris útvonalának ismertetését és természetesen a szerelem, az imprinting, a vonzódás, a kötődés, a szexuális válaszreakciók, a párkapcsolatok, a házasság és a válás lehetséges biokémiáját.
Aki mindezek után még nem kábult el az információözöntől, biztatásul bizonyítékokat hallhatott arról, hogy a magas emocionális vitalitás csökkenti a szívkoszorúér-betegség valószínűségét – legyünk tehát bátran érzelmesek! Haraszti László a szenvedélyt a fejünkben lévő kakukktojásként jellemezte, olyan sajátos érzelmi állapotként, amikor a tudat a szenvedély tárgyával, az azt övező fantáziáival van tele, a személyiség motivációs rendszere arra irányul, hogy tárgyával foglalkozzon, annak világában éljen. Könnyen vezet betegséghez: megszállottsághoz, obszesszív-kompulzív viselkedéshez, a kritikai érzék gyengüléséhez, a realitásérzék és a kontroll elvesztéséhez, addikcióhoz. Janka professzor úr biokémiai elemzésére visszautalva megemlítette, hogy a préripockok monogámiája addikciónak tekinthető, dopaminreceptor antagonista kezelés hatására ugyanis a préripocok hűtlenné válik.
Gerevich József az első látásra fellobbanó addiktív szerelem elemzésekor három olyan film alapján foglalta össze az interperszonális addikció jellemzőit, amelyekben idősebb férfi kerül szenvedélyes titkos (Végzet, Utolsó tangó), illetve legitim (Keserű méz) szerelmi kapcsolatba fiatal nővel. A kapcsolatokban a szexualitás (erotika) narkotikumhoz hasonló, nem ereszt, csak személyes tragédia (halál) árán. Az ábrázolt addiktív kapcsolatok külvilág elől zártak, nem integrálódnak a szereplők életébe.

Gerevich professzorhoz hasonlóan beszámolónkat mi is az egészséges kapcsolat jellemzőinek felidézésével fejezzük be, így mindenki tarthat önvizsgálatot, tehát:

1. Mindkét partner magabiztosan hisz abban, hogy értékes a másik számára.
2. Kapcsolatuk mindkettőjüknek fejlődést hoz.
3. Érdeklődnek a külvilág felé és kapcsolatot tartanak más emberekkel.
4. Örülnek partnerük fejlődésének és egyéb, mások felé irányuló érdeklődésének.
5. Egymás barátaivá váltak.
6. Párkapcsolatuk integrálódott életük egészébe.

„Ha sérülékeny vagy, nem szeretnek, vagy nincs meg a biztonságod, s a szex az életedben a kokainhoz hasonlóan addiktívvé válhat” (Jeanette Batz).

Dr. Nagy Judit (Medical Tribune)