Patrick és Olivier de Funes könyve a nagy filmszínészről
Nem szokásunk a kertelés, ez alkalommal egy igencsak gyarló kötet szerepel könyves ajánlónkban. Henyén fordított, harsányan kontrollszerkesztő után kiáltó munka a Funes fiúk frissen megjelentetett könyve, amelyről – fájdalom! – még azt is el kell mondani, hogy valóságos tárháza az érdektelen információknak és a súlyosan közhelyes vélekedéseknek.
A fiúi kegyelet e papírra nyomtatott emanációja például olyan széltében elterjedt tévhiteket dönt meg, mint hogy Louis de Funes a lakodalmán hurkát evett volna (nem igaz, mert szárnyast fogyasztott, hurkát a legénybúcsúján evett), míg Funčs nézeteiből ilyesféle idézeteket nyújt: „Őrület, hogy ezek a politikusok csak a hatalomra képesek gondolni! Nem érdekli őket, hogy mennyi szépség van körülöttük: orgonák, rózsák, pillangók…”
Mégis ajánlott olvasmány e könyv mindazoknak, akik a borítón ábrándos tekintettel mosolygó komikustitán dühösködésein és pónemgyűrő grimaszain nevelkedtek, s akik alighanem máig gyermekded rokonszenvet őriznek magukban Louis de Funes személye és művészete iránt. Franciaországban több közvélemény-kutatás egybehangzó tanúsága szerint a spanyol szülőktől származó, ám mégis oly tősgyökeresnek tetsző, viharos temperamentumú nevettető máig a legnépszerűbb és legtöbbre becsült francia személyiségek élcsapatába tartozik. S úgy tetszik – bár e tekintetben csak személyes benyomásainkra támaszkodhatunk –, mifelénk is számosan találtatnak olyanok, akik Funes filmjein pallérozták humorérzéküket, s ha a negyedszázada elhunyt színész szeszélyes arcjátékát a hazai vérmérséklet túlzásaiban kissé idegenszerűnek véli is, hát a Funes által gyakorta játszott figurák alkati irigysége, örökkön megpukkadni kész kicsinyessége és destruktív hajlamai nagyon is ismerős regisztert jelentenek a magyar közönség számára.
Funčs magyar tisztelői e könyv olvastán alkalmasint örömmel idézik fel a karrier hatalmas felívelésének kezdetén készült Horgász a pácban című vígjátékot, benne a komikus szállóigévé vált parancsszavával: „Gyere ide, Takarodj!” Fellapozzák majd a Bourvillal közösen forgatott, a német megszállás emlékét nevetve búcsúztató Egy kis kiruccanás, a toleranciára kapató Jákob rabbi kalandjai, vagy épp a Funčs első infarktusa után készült, s így akár nagy visszatérésként is tekinthető Szárnyát vagy a combját? emlékeit, kulisszatitkait. Filmeket, amelyek máig eleven élményt jelentenek a magyar nézőknek, bár ebben a tartós frissességben alighanem a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek szinkronjának, meg a néhai Hársing Lajos nyelvi leleményeinek is van némi része. S ha Louis és Jeanne mintaszerű házasságának történetét kissé elunnák is, hát a feleség hasznos, a karrierépítés szempontjából döntő tanácsait (például hogy Funes ne szerepeljen drabális komikák férjeként, inkább konszolidált úrinők legyenek az oldalán, így emelve filmbéli karakterei rangját) bizonyára érdeklődéssel olvassák majd.
A Funes fiúk könyve, melynek alcíme „Ne beszéljetek túl sokat rólam, gyerekek!”, egy repülőgép-pilóta és egy röntgenorvos közös alkotása. Nem nagy irodalom, nem különösebben épületes olvasmány, ám mégis felidézi egy szeretetreméltó, aprólékosan tervező és roppant lelkiismeretes ember körvonalait. Egy emberét, aki korántsem mellékesen az európai filmtörténet egyik legnagyobb komikusa volt.
Patrick és Olivier de Funes: Louis de Funes. Kelly Kft., 2008, 235 oldal, 2980 Ft
László Ferenc (Medical Tribune)
