Ön mire számít 2010-ben? 3. rész

ÁLDOZATOT HOZVA…

Dr. Morvai Margit (gyermekgyógyász, gyermekneurológus) 20 éve várja, hogy az ország szerkezetileg döcögve működő ellátó rendszereit – köztük az egészségügyet – ésszerűen átalakítsák, modernizálják. Alapvetően szolidaritási elven működő egészségügyi ellátórendszert tart elfogadhatónak, de úgy véli, lehetőséget kell teremteni arra is, hogy aki megteheti, az privát biztosítás alapján az állami ellátórendszer által garantált alapcsomagon felüli szolgáltatásokat vegyen igénybe.
Álláspontja szerint pártállástól függetlenül a gazdasági és egészségügyi szakemberek alapos és körültekintő munkája alapján születhet egy pártpolitikától független konszenzusos modell, melyet a lakossággal el lehet, és el is kell fogadtatni.
Mivel a gazdasági válság az egész világon megnehezíti a jövő építését, úgy látja, fokozatosan – közös akarattal és türelemmel – meg lehet valósítani egy jó tervet. Hangsúlyozza, az egészségügy nem lehet politikai harcok színtere, zsarolási eszköz. Abban bízik, hogy a mostani kampányban a politikusok, és a szakma képviselői megkímélik a kifáradó és elcsüggedő magyar lakosságot – így a magyar egészségügyi dolgozókat is – a demagógiától, a megvalósíthatatlan, mézesmadzag ígéretektől.
Bízik benne, hogy 2010-ben az összefogás, közös gondolkodás – még ha áldozatok árán is – meghozza eredményét, és beindul egy alaposan átgondolt egészségügyi reform.
"Sajnálatomra és csalódásomra a ránk váró átalakulási folyamatot már csak méltánytalan nyugdíjjal élő orvosként élhetem meg: 2001-ben türelmemet vesztve, csüggedten feladtam a változásba vetett hitet és elmentem nyugdíjba. Ha megvártam volna a 2002 utáni egészségügyi bérrendezést, most közel duplája lehetne a nyugdíjam. „Vigasztalhat” a tudat, hogy ennyivel kevesebbel terhelem a nyugdíjkasszát, jelentős áldozat a részemről, ám ezzel is támogatom az elkerülhetetlen szerkezeti reformokat."


ÁTTÖRÉS, STRUKTÚRAVÁLTÁS

Dr Bodrogi József sokkal inkább az egészségüggyel szeretne foglalkozni semmint a politikai választásokkal. Az Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont programigazgatója azt reméli, hogy 2010-ben a kényszerhelyzetek csökkennek, fontos hogy kiszámítható körülmények között működjön az egészségügy.
Bízik benne, hogy az új kormány végig fogja gondolni az egészségügy finanszírozását, és ennek kapcsán jó néhány áttörésjellegű lépést meg fog tenni. Reményei szerint ezek közül az egyik az lesz, hogy az ágazat el fog mozdulni a preferált irányba, ami együtt jár szerkezetátalakítással is. „Ezalatt biztosan értem, hogy a fekvőbeteg ellátással valamit kezdeni kell. Ez részben jelenti az átstrukturálást és nálam nem elég az ágyszám-csökkentés, biztos kórházbezárásra lesz szükség, ez az ország nem bír el ennyi kórházat.”
Mindenféleképpen azt várja, hogy az ordító egyenlőtlenségek csökkentése érdekében tesznek lépéseket. Kiemelten gondol itt a regionális alapú forráselosztásra: „Szabolcsban Borsodban közép-Afrika van, Budapesten és Győrben, átlag Németország. Ezt központi forráselosztással nem lehet levezényelni, oda kell adni a forrásokat a területnek, régiónak, és ők oldják meg.”
Mindenféleképpen azt gondolja, hogy az ellátórendszer optimalizálásához nem csak bezárásokra van szükség, de egy szerves egységet kell kialakítani az alap-, a járó- és a fekvőbeteg ellátásban. El kell szerinte felejteni az elmúlt 6-8 év felfogását, miszerint az egészségügy költség. Reméli, hogy az egészségügyi döntéshozók felfedezik: az egészségügy beruházás, aminek komoly hozadéka van - bár nem egy év alatt, hanem 3-5-8 év alatt - tehát az invesztment típusú szemlélet hozzáállás elterjedésében bízik. Ez nem feltétlenül, de ha kell, akár a magántőke megjelenését is jelentheti. A jelenlegi ellátási csomag álláspontja szerint nem finanszírozható, annak újradefiniálására van szükség. Ez szűkítésekkel kell hogy együtt járjon, és ebben a esetben a magánbiztosítók meg fognak jelenni. „Innen már csak döntés kérdése, hogy hová engedem a befektetőket - a kötelező vagy a kiegészítő ellátás területére. Én azt gondolom, hogy ez utóbbi, a kiegészítő szolgáltatásban előbb-utóbb meg fognak jelenni, ennek csírái elindulnak.”
Végezetül bízik benne, hogy a döntéshozók és szakma le fognak ülni egy asztalhoz, mert az elmúlt években ez elmaradt, várja tehát, hogy a praktikus konszenzus előnyei érvényesüljenek.


PRAXISVÁLTÁS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS

Dr Balogh Sándor szerint, ha az ember egészségpolitikus, akkor elsősorban azokat a szakmai kihívásokat látja, amelyek megoldásra várnak, és nem azt tartja szem előtt, hogy adott esetben a választásoknak milyen eredménye van. Épp ezért úgy véli, teljesen mindegy, hogy adott esetben melyik párt vagy pártok fognak kormányt alakítani, a szakmai kérdések azok ugyanazok.
Az egész alapellátási, háziorvosi rendszer szempontjából, a legfőbb problémának a praxisrendszer megoldását látja, azaz hogy hogyan juthat be az új - és hogy juthat ki az idős kolléga rendszerből, hiszen ez pillanatnyilag nem megoldott.
Sokat hallani a szakember, szakorvos utánpótlás hiányáról. Ezt az Országos Alapellátási Intézet igazgatója is valós problémának tartja, de úgy véli, hogy egy 20 éves folyamat eredménye - nem lehet tehát egyetlen választási ciklushoz kötni a megoldását sem, hanem egy hosszabb távú koncepcionális elképzelés mentén lehet és szükséges megoldani azt.
Ennek nagyon fontos eleme a praxisváltás, hiszen az elmúlt 20 év változásai - az önkormányzatiság, a különféle jogszabályok, a háziorvosok vállalkozóvá válása, gyakorlatilag egyszemélyi felelőssége akár több ezer ember ellátásáért - egy más típusú gondolkodást, más típusú megoldási rendszer kialakítását teszik szükségessé. Mint mondja, ma már nem elegendő az orvosnak „pusztán ellátni a betegét” hiszen emellett egy sor egyéb kötelezettségnek (egézségpénztár, ANTSZ, pénzügyi szervezetek stb) is eleget kell tennie. „Egyszemélyes vállalkozást próbálnak a jogszabályoknak megfeleltetni, és mellesleg még gyógyító orvosnak is kell emellett lenni.”
Mint fogalmaz, nem egyszerűen azt reméli megoldódnak, kifejezetten meg kell oldódniuk a az egészségügyet és a gazdaságot sújtó pénzügyi problémáknak.
Az egyszemélyes orvoslás véleménye szerint borzasztó sérülékeny: egy bevételi oldal van, ami általában nem változik, míg több szükséges kiadása, ami várhatóan emelkedik. Egy szakrendelő, egy gyógyító intézmény ezeket a problémákat sokkal könnyebben tudja kompenzálni vagy kigazdálkodni, mint egy egyszemélyes, azaz egyetlen bevételre alapozott vállalkozás. Ezért szerinte a háziorvosoknak ma minden lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy bevételt termeljenek, legyen ez foglalkozás-egészségügy vagy bármi más, ami pénzbevételt jelenthet. A vállalkozásnak minimum két embert kell ugyanis eltartania: a nővért és az orvost magát. Ha mindezt a közalkalmazotti bérezéshez illesztjük hozzá, nagyon könnyen kiszámolható, hogy mire elegendő egy praxisbevétel.
Az igazgató külön hangsúlyozta a nemzetközi változások követésének fontosságát. Mint mondta, világviszonylatban óriási kihívások, robbanásszerű fejlődés van a gyógyszerek, a gyógyászati eljárások, betegség-felfedezések, betegségkezelési sémák vonatkozásában, hihetetlen mennyiségű tudás szükséges ezek elsajátításához. Ez pedig egy másik kérdést vet fel: a folyamatos továbbképzés, az ismeretszerzés problematikáját.
Hosszú évek óta hangoztatják Amerikában is, a WHO is, hogy az alapellátás hatékony továbbképzés esetén, biztos tudás-háttérrel tud legalább olyan hatékony lenni, mint a szakorvosi ellátás és lényegesen olcsóbb is, nem beszélve a lakosság-közeliségről, a kvázi kényelmi lehetőségek előnyeiről.
Dr Balogh Sándor szerint tehát a rendszer szempontjából a praxisváltás és továbbképzés, ami hangsúlyos.
Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy mindez pártoktól függetlenül, mindenki számára megoldandó feladat. „Szerintem az egészségügy egy olyan terület lehet, ahol nem a pártpreferenciák, a pártösszefüggések lényegesek, hanem a politika-semleges megoldások, döntések terepe.” Bár úgy látja, hogy volt már példa ennek felismerésére, sajnos nem mindig a jó döntések születtek, és bizonyos érdekek az egészségügyet sokadrangúvá teszik - nem feltétlen az egészségügyi szolgáltatások kérdése az, ami a választások alkalmával sikerhez vagy bukáshoz vezet.
Az elmúlt tíz-tizenöt év tapasztalatait összegezve úgy véli, a meghozott döntések nem könnyítettek az ellátás helyzetén. Bár voltak sikeres és sikertelen próbálkozások, sőt nagyon rosszak is, legalábbis a lakossági fogadtatás szintjén - ezért aztán politikai kérdéssé vált még akkor is, ha annak esetleg lett volna racionalitása.
Álláspontja szerint a H1N1 vírus körüli politikai háború, az oltóanyag fogadtatása, a bizalmatlanság és ellenérzés azzal szemben, jól példázza álláspontját: tökéletes képet ad a mai egészségügyi ellátórendszer és társadalmi rendszer helyzetéről. Az elmúlt évek egészségügyi átalakításra tett kísérletei teljes mértékben kiteregették az rendszer jó és rossz oldalait egyaránt. „A gyerekre sem tartozik minden - nem titkolni kell, de a fejlődésének nem jó. Az egészségügy problémáit sem kitárgyalni kell, mert a legnagyobb vesztes a lakosság. Az újinfluenza elleni oltás esetében pontosan ez történt, és sok esetben nem csak a lakosság ült fel a félrevezető információknak, de sajnos orvosok is.”Olvassa el szakértőink, olvasóink korábbi véleményeit is (lásd Korábbi cikkek blokk, jobb oldalon, felül)!

G.K., medicalonline