Olló az orvoslásban, olló mindenütt
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és a Moholy Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak új közös olló-tudományi kiállításáról tudósít a NOL szerzője.
A történeti és innovatív ollókat felvonultató tárlat egyik tárlójában kifejezetten orvosi ollós szerkezetek figyelhetők meg. Egyebek között egy roppant kedves, gólyamadarat formázó köldökcsipesz (XIX. század), egy kiváló kanócvágó, (XVII. század), egy remekbe szabott ételaprító az 50-es évekből (majdnem mindent össze lehetett vele szecskázni a nehezen rágó betegek számára), egy XIX. század végi szőlőfürtdaraboló (ilyen is volt), továbbá kevéssé kedves, de a maga helyén rendkívül hasznos eszközök, amilyen például a belsőszervfogó, a sebterpesz, a nyelvés az aranyérfogó, amelyet csonttal borítottak, hogy legalább az égetés ne fájjon annyira – idézi fel a szerző, akire legnagyobb hatást mégis a Születés és halál címet viselő összeállításban szereplő eszközök gyakoroltak.
Ahogy fogalmaz, „igen érdekesek, ám a gyengébb idegzetűeket, amilyen e sorok írója is, többször is kiveri tőlük a víz. Nem mondom, a papagájcsőrzetre emlékeztető köldökzsinórvágó még oké, a születéskor bekövetkezett gyermekhalál esetén használatos magzatdaraboló, koponyafúró és lefejező olló, továbbá a boncoláskor nagy sikerrel alkalmazott, amúgy kétségtelenül stílusosan – tudniillik egy régi márvány boncasztal fölött lógó vitrinben bemutatott – bél-, bordavágó és csontcsípő ollók azonban meglehetősen setét képzeteket keltenek. Még ha tudjuk is: nélkülük sem volna civilizáció” – olvasható a nol.hu tárlatvezetésében.
