A sportteljesítmények felső határa nem ismert
Olimpiai agy
Még ha ki is kapcsoljuk a vélhetően doppingszerek használatával elért teljesítményfokozást, nyilvánvaló a versenyzők - például a rövidtávfutók és az úszók - fizikai képességeinek folyamatos javulása.
A pekingi olimpiára felkészülés, majd a lezajlott versenyek eredményeinek értékelése, no meg a dopping-ügyek kapcsán sokszor esett szó az olimpiai szellemről. De már a megnyitás előtt is világossá vált, hogy a fizikális felkészítés mellett fontos tényező lett a versenyzők felkészítése a várható pszichikai terhelések és az esetleges kudarcok elviselésére is, a legtöbb csapatnál pszichológus közreműködésével.
A tanulmány egyértelműen leszögezi, hogy a legfelső határokat nem is lehet megállapítani, s azt is hangsúlyozták, hogy a sportteljesítmények fokozásához tökéletes pszichés állapotba kell kerülniük a versenyzőknek. A mind pontosabb mérési eszközök segítségével az elsőség olykor már ezredmásodperceken dől el. A végletekig kiélezett küzdelem nagy mértékben terheli a versenyző pszichéjét is. Ezzel kapcsolatban a kutatók felhívták a figyelmet egy másik tényezőre, amit összefoglalásként "olimpiai agy"-nak neveztek el.
Nyilvánvaló, hogy a 906 pekingi aranyat elnyert - a csapatukkal győztesek miatt ennél jóval nagyobb számú - közel kétezer olimpikon a sikert nem egyformán fogadta. A női rúdugrás világcsúcsát 505 centiméterre javítva nyertes orosz Iszinbajeva például szinte gyermekes örömmel kacagott és bukfencezett, akadt viszont aranyérmes birkózó, aki csak udvariasan meghajolt.
A kudarcot persze nehezebb elviselni. Volt taekwondós, aki nekirontott a bíróknak, és olyan olimpikon is, aki földre dobta a bronzérmét és otthagyta az eredményhirdetést. Másokat sportpályafutásuk befejezésének bejelentésére késztetett a nem várt sikertelenség, sokan pedig a tőlük független körülményeket tették felelőssé a remélt eredmény elmaradásáért. Többen - köztük akadt magyar élversenyző is - a döntő pillanatban tapasztalt erőtlenségükben, figyelmük érthetetlen ellazulásában látták a sikertelenség okát.
Mindezek alátámasztják a kutatócsoport véleményét, hogy a sikeres versenyzést a speciálisan felkészített agy is elősegíti. Azaz: szükség van olyan tréningekre, amelyekkel megelőzhető a fizikailag jól felkészült és esélyes versenyző kritikus pillanatban leblokkolása. Ez megnyilvánulhat a koncentrálóképesség pillanatnyi csökkenésében, csőlátásban, a kudarctól és a nem pártatlan bírói ítélettől való félelemben. Már a versenyek előtt is észlelhető viszont a depresszióban, a motiváltság fáradásában. (Feltehető, hogy ezek valamelyike is szerepet játszott a magyar vívók, birkózók s egyes kajakosaink váratlanul gyenge szereplésében, illetve sok esetben csak egyetlen ponttal, tussal, góllal vagy centiméterekkel alulmaradásában). A pszichés terhelésekre felkészülést azonban a versenyző oxigén-igénye, izmainak hatékonysága, a tejsavszintje fiziológilag befolyásolhatja.
A sportoló mentális kudarcát az agykéregtől a hátgerinc idegpályáin át, az izmokat vezérlő periferiális idegekig bárhol előforduló zavar okozhatja. A jövőben tehát az élversenyzők agyát is kell CT-vel, MRI-vel vizsgálni, majd a megfigyelések alapján számukra speciális agytréningeket kidolgozni - javasolják a tanulmány készítői, akik megemlítik egyes, az agyműködést serkentő vegyianyagok, például a dopamin-féleségek és a dextroampfetaminek ellenőrzött adagolásának lehetőségét. Mivel ezek használatosak például az Alzheimer-betegek emlékezőképességének a javítására, - a kutatók véleménye szerint - nem minősülnek doppingszernek.
-szűcs- (MTI-Press)
