Occam borotvája a statisztikus kezében

„Ez nem véletlen, ez vélet.” Karinthy

 Eddigi példáink mindegyikében szerepe volt a véletlennek, annak, hogy a klinikai vizsgálatok adatait általában nem a teljes betegpopuláció körében gyűjtik, hanem annak egy részében, egy – előre megszabott feltételek alapján, de találomra kiválasztott – betegmintában. A beválasztási és kizárási kritériumok, valamint a vizsgálat rögzített helyszíne(i) miatt a klinikai vizsgálatok résztvevőivel kapcsolatban ugyan nem mondhatjuk, hogy a minta teljesen véletlenszerű, de a véletlennek azért több területen is marad szerepe.

A „téves” bevonás valószínűsége

Vizsgáljunk meg egy nagyon egyszerű beválasztási kritériumot, például azt, hogy „a beteg szisztolés vérnyomása ne legyen nagyobb 140 Hgmm-nél”. Első látásra ez valóban egyszerű, megmérik a beteg vérnyomását és a mérés eredménye alapján egyértelműen eldönthető, hogy a beteg beválasztható- e vagy sem. Csakhogy: ha egy másik műszerrel is megmérnék, vagy ugyanazzal a műszerrel mérnék meg kicsit később, nem biztos, hogy ugyanabba a kategóriába sorolnák az illetőt.