Nyolc pohár víz

Az orvosi szakirodalom adatai szerint az ilyen mértékű vízivásra vonatkozó tanács modern alapja 1945-ből származik. Már akkor létezett az Egyesült Államokban az Étel és Táplálkozási Tanács, amelyik ajánlásként azt írta: "Az embereknek minden kalóriányi ételre átlagosan egy milliliter víz elfogyasztása javasolt. Ennek nagy részét az elkészített ennivaló tartalmazza".
A mai elképzelések szerint a javaslat utolsó mondatát általában nem vették figyelembe, vagyis nem fogták föl, hogy ennek a szükséges folyadéknak jelentős része eleve megtalálható a napi fogyasztásra szánt ételben, vagyis a felnőtteknek átlagos napi 2000 kalória elfogyasztásához nem kell naponta még két liter vizet külön meginni.
A minden nap nyolc pohár víz megivásának egészségügyi jelentősége viszont sokkal korábban is olvasható volt. Németországban 1797-ben jelent meg Dr.Christoph Wilhelm Hufeland rendkívüli hatású szakkönyve: "Az emberi élet meghosszabbításának művészete - Makrobiotik".
Az egész Európában olvasott Makrobiotik leírja a porosz király egyik főtisztjének történetét, aki nyolcvan esztendős, mert "szokása lett, hogy naponta hét-nyolc pohár hideg vizet megiszik és így jobb egészségnek örvend, mint ifjú korában". Nehéz megmondani, hogyan és mikor szivárgott be ez a német történet az angol nyelvterületre, de azt tudjuk, hogy a Makrobiotik 1843-ban már angol fordításban is olvasható volt.
A vizet, a fürdőkezelést az orvoslás korai időszakától kezdve, mindenhol használták: a kínai, japán vagy római fürdők alapvető gyógyító központok voltak. A 19. század ennek újabb divatját hozta. A hidroterápia, a vízkezelés különféle változatai még nyelvünkbe is bekerültek: Dr. Priessnitz tanai alapján alig van lázas gyerek, akire nem kerül hideg vizes borogatás, priznic.
Az Egyesült Államokban ugyancsak sikere volt ezeknek a kezeléseknek. Így kerülhetett a New York Evangelist egyik számába 1900-ben a hír, hogy bizonyos Dr. Vinton javaslatára egy hölgynek "legalább nyolc pohár vizet kellett meginnia", vagyis "elfogyasztani négyszer annyi vizet, mint ennivalót". Az angolszász médiában 1910-1920 között sokszor szerepel tanácsként napi hat-nyolc pohár folyadék megivása.
A "8x8" szabálynak, minden új tudományos érv nélkül, az utóbbi évtizedekben sok szószólója akadt. Dr. Irwin Stillman, aki fogyókúrának a sok fehérjét, minimális szénhidrátot tartalmazó étrendet javasolta, 1967-ben napi nyolc pohár víz megivását tette kötelezővé pácienseinek, akik ezen kívül annyi kávét vagy teát is ihattak, amennyi jól esett.
Ennél is tovább ment Dr. Fereydoon Batmanghelidi, akinek sikerkönyve 1992-ben jelent meg arról, hogy a testünk vízért kiált. Dr. B. napi 8-10 pohár fogyasztását tartja szükségesnek naponta, viszont ellenzi a kávét és egyéb italokat és betegségek egész sorát kizárólag vízhiány következményének véli. A gyógyítás egyszerű: igyunk még több vizet, de ebben a formában ez komolytalan túlzás.
Mennyit igyunk tehát naponta? Testünk súlyának 60 százaléka víz. Ebből egy felnőtt átlag naponta elveszít másfél litert vizelet útján, egy másik litert légzéssel, izzadással és bélműködéssel. Az ételünk a teljes folyadékbevitelnek mintegy ötödét adja, ezért ha naponta általában két litert megiszunk, a folyadékveszteséget pótoljuk. Ez megfelel a "8x8" szabálynak, bár nagy egyéni különbségek lehetnek attól függően, mennyi gyümölcsöt, zöldséget, levest eszünk.
Forró időben, fizikai terhelés, erős verejtékezés esetén, vagy ha valami okból több folyadékot veszítünk - például hasmenésünk van -, arányosan több folyadék és só pótlására szorulunk. A terhesség a szakemberek szerint legalább napi 10 pohár folyadék elfogyasztását teszi szükségessé, a baba szoptatása még többet, napi 13 pohár, mintegy három liternyi víz megivását.
Végül fontos tanács: a kis gyerek és az idős ember sokkal könnyebben és gyorsabban kiszárad, mint az egészséges felnőtt, még akkor is, ha nem beteg. Az ő folyadék egyensúlyukra jobban kell vigyázni.

Dr. Matos Lajos (MTI-Press)