A sejtbiológiai szabályozás legfontosabb eredményét díjazták
A sejtbiológiai szabályozás egyik legfontosabb eredménye az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok felfedezése, mondta el az MTI-nek Falus András Széchenyi-díjas immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja annak kapcsán, hogy két amerikai tudós, Victor Ambros és Gary Ruvkun kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat a mikro-RNS és a poszttranszkripciós génszabályozásban betöltött szerepe felfedezéséért.
A két kutató felfedezése a fehérjeszintézis szabályozásának egyik újonnan azonosított, de nagyon kritikus fontosságú eleme - tette hozzá Falus András, aki kitér arra is, hogy ez a terület nem ismeretlen Magyarországon, már a 2000-es években folytak kutatások.
Victor Ambros és Gary Ruvkun felismerte, hogy vannak olyan gének, amelyek nem fehérjéket, hanem szokatlanul rövid RNS-molekulákat kódolnak. Ezen gének végterméke a rövid RNS, vagyis a mikro-RNS, amelyek döntő szerepet játszanak a génszabályozásban.
Kifejtette: már régebben tudták, hogy a fehérjéket kódoló gének "megszólalását", azaz a hírvivő RNS (mRNS) termelődését (transzkripcióját) egyes, közvetlenül a DNS-hez kötődő fehérjék (úgynevezett transzkripciós faktorok) szabályozzák. A jelenlegi Nobel-díj egy további mechanizmust tárt fel, ebben vesznek részt a mikro-RNS-ek. Megállapították, hogy a mikro-RNS-ek, az mRNS specifikus nukleotidszakaszához kötődve meggátolják azokat abban, hogy létrejöjjön a fehérje, egy féket, egy gátló tényezőt jelentenek a sejtbiológiai rendszerben. A mikro RNS-ek az egész élővilágban szabályozó feladatot látnak el.
Magyarázatként hozzáfűzte: általános szabályozási elv, hogy minden biológiai funkcióban, kezdve az alacsonyabbrendű élőlényektől a növényeken át az állatokig a negatív és a pozitív hatások eredője dönti el az élettani hatás kimenetelét. Példaként említette az onkogéneket, amelyek kulcsszerepet játszanak a tumorok létrejöttében és szaporodásában.
Az mRNS, amely az onkogén DNS-ből íródik át, egy olyan fehérjét kódolhat, amely a ráksejteket serkenti, tehát az egészségünk számára káros, viszont, ha ebben az esetben egy mikro-RNS gátolja az onkogén mRNS-t, akkor nem jön létre a rákot serkentő hatás, tehát fékként működik - magyarázta Falus András.
A daganatbiológiai példánál maradva vannak olyan tumorgátló génjeink, amelyeknek a tumorszuppresszor fehérjetermékei gátolják a rákot. Ebben az esetben a mikro-RNS-ek a tumorszupresszor mRNS-ét gátolják, és a betegség szempontjából ez egy negatív kimenetelű hatás, mert meggátolja a tumor gátlását. Ebből is látszik, hogy ez egy igen bonyolult hálózat - hangsúlyozta a biológus, hozzátéve, hogy a sejtbiológiai szintű szabályozásban a mechanizmust tekintve a mikro-RNS-ek mindig gátlók, függetlenül attól, hogy negatív vagy pozitív biológiai funkcióra hatnak.
Kitért arra, hogy a mikro-RNS-k és hatásuk felfedezése nagyon sok területen, így a rákkutatásban, a gyógyszerkutatásban, illetve a diagnosztikában is alkalmazható, továbbá ezt a rendszert hálózati modellként a hálózatkutatók is alkalmazzák.
A kutatók már több ezer ilyen mikro-RNS-t írtak le, amelyek abban különböznek egymástól, hogy más és más mRNS-t képesek gátolni. Bonyolítja a dolgot, hogy egy mRNS-hez egyszerre több mikro-RNS is tud kötődni és egy mikro-RNS számos mRNS-hez tud kapcsolódni. Ebből is látszik, hogy rendkívül bonyolult negatív és pozitív hatásokat közvetítő molekuláról van szó, amelynek a sejtbiológiai szabályozásában alapvető szerepe van - hangsúlyozta Falus András.
