Nem veszélytelen az egészségügyben dolgozni

A minap a miskolci megyei kórház CT-laborjába belépett egy férfi. Valamit kérdezett az ott lévő szakdolgozótól, mire az csak annyit válaszolt: „Tessék innen kifáradni”. A civilek számára tiltott helyre tévedőt terelgető fehér köpenyes a következő pillanatban már csak azt látta, hogy a kérdező kést ránt. Ijedtében a kezét az arca elé emelte, s ez volt a szerencséje: a penge csak az asszony tenyerét szántotta végig.

A nő segélykiáltására öszszeszaladó munkatársak fogták le végül a kontrollját elveszítő embert – meséli Csiba Gábor, a miskolci megyei kórház főigazgatója, aki szerint csak az elmúlt két hónapban négy hasonló eset történt intézményükben. A CT-laborban megtámadott asszony azóta is betegállományban van. A főigazgató azt mondja: az utóbbi hónapokban egyre sűrűbben fordulnak elő hasonló események.

Az Európai Munkakörülmények Szervezet felmérései szerint az egyes szakmák közül az egészségügy a legveszélyeztetettebb a fizikai, valamint a pszichikai erőszak szempontjából.
– Nagyon sok egészségügyi dolgozó szenved az erőszakos cselekmények által okozott poszttraumás stresszben – állítja Harmat György, a Heim Pál Kórház főigazgatója. És hogy mennyire komoly ez a probléma, jelzi az is, hogy a Magyar Kórházszövetség úgy érezte, hogy foglalkozniuk kell vele: Harmat Györgyöt kérte föl a helyzet „menedzselésére”. Szervezete azt szeretné elérni, hogy a közfeladatokat ellátók a jelenleginél jóval nagyobb védelmet kapjanak a társadalomtól, például a kórházi dolgozók bántalmazóinak legalább akkora legyen a büntetési tételük, mint a rendőrverőknek. A kórházszövetség ezen túl tréningekkel, illetve különféle „belsőépítészeti megoldásokkal” próbálja mérsékelni az orvosok és ápolók elleni agresszív viselkedést.

– Noha első hallásra talán érthetetlennek tűnik, de bőven előfordul az agresszió a szülőszoba és csecsemőosztály környékén is – meséli Csiba Gábor, aki feleleveníti, hogy a közelmúltban egy héten belül két, 13 éves gyereklányt hoztak be ugyanabból a faluból a szülészetre. A jogszabályok szerint a kórháznak jelentenie kell az esetet a hatóságoknak, mert 14 év alatt csak bűnelkövetés, illetve megrontás következménye lehet a szülés. Az érintett családok viszont nem értették, miért is van szükség a rendőrség és a gyámügy bevonására, így az orvosra támadtak, aki tájékoztatni akarta őket a problémáról. Végül a biztonságiak és a rendőrök vetettek véget a konfliktusnak.

A statisztikák szerint az év első negyedében 35 alkalommal, vagyis durván háromnaponta ért valamilyen támadás – garázdaság vagy testi sértés – orvost vagy ápolónőt. A pszichiátriai, a sürgősségi, a geriátriai, a gyermekosztályokon és a szakrendeléseken dolgozókat éri a legygyakrabban inzultus. Nincsenek biztonságban az orvosi várókban, illetve a folyosókon sem a fehér köpenyesek.

 – Megütne egy orvost? – kérdezem egy férfitól, akivel már több mint húsz perce üldögélünk egymás mellett az egyik fővárosi kórház sürgősségi ügyeletén. A kérdésre sokáig nem felel, végül csöndesen megjegyzi: „Mit válaszolhatnék erre? Elég béketűrő vagyok, de most iszonyúan fáj a karom, ráestem, mozdítani se bírom. A portás előbb megpróbált elküldeni, én nem hagytam magam, de egy vérző fejű bácsit sikeresen hárított. Hiába jutottam be, mert itt meg jó ideje nincs senki, és az van kiírva, hogy tilos kopogni. Azt se tudom, hogy egyáltalán jó ajtó előtt ülök-e. Aki meg ezek után kicsit ideges, netán elragadtatja magát, az nem tesz egyebet, mint megpróbál túlélni…”

Nem véletlen talán, hogy az Országos Mentőszolgálat egy korábbi, regionális kutatása azt igazolta: a sürgősségi ellátás alatt „támadók” a várakozást viselték a legrosszabbul. Szakemberek szerint a saját magukért vagy rokonukért aggódók az ellátás elé gördülő valamennyi akadályt személyes támadásnak érzékelik.

A mentősöknek gyakran vannak ilyen élményeik. Íme, egy mentőtiszt története: „Hoszszú percek óta tartott a mentőautóban a küzdelem, de az idős férfi szíve nem akart újraindulni. A fiatal rezidens mentőorvos, s jómagam a kocsi belsejében a beteggel voltunk elfoglalva, amikor valaki feltépte az ajtót. A kocsiba beugró férfi nekiesett az orvosnak, ütlegelni kezdte, eltépte az ingét. Végül a dulakodásra jött két másik férfi, leszedték a támadót az orvosról, aki bordatörést szenvedett, de az eset lelkileg is megviselte. Az öregúr, aki miatt a mentőt kihívták, meghalt. De ezt ott, a helyszínen nem mertük a rokonokkal közölni, szirénázva vittük a kisöreget még néhány kilométerrel távolabbra.”

Előfordult, hogy a segítséget kérő mindössze a vesegörcsének enyhítését akarta elérni az ügyeleten, de az orvos alapos kivizsgálást javasolt. Erre a beteg megütötte, és a fájdalomcsillapító dózis növelését követelte.

– Az olyan mondatokra, hogy „megveszlek kilóra, te köcsög” vagy „parasztgyerek, mit ugatsz”, már az arcizmom se rándul – meséli egy gyerekosztályon dolgozó orvos.
A berúgott ajtók, a folyosón ugrásra kész biztonságiak látványa egyre gyakoribb a gyermekellátó helyeken. A szülő gyakran nem érti, miért kell a vérző, ám apró sérüléssel várakoznia, ha éppen egy nem lélegző gyerekbe próbálnak életet verni.

Az agresszió elkerülésének a hazai kórházakban még korántsem tipikus eszközét – a nyitottságot és a közvetlen kommunikációt – vezették be a Fővárosi Szent Imre Kórház sürgősségi fogadóhelyén. Verbális inzultus még így is naponta előfordul, viszont sokkal kevesebb, mint amikor még nem alkalmazták a módszert. Horváth Károly ápolási egységvezető elmondja: ő a sürgősségi ellátás legfontosabb részét, a betegek ellátásának sorolását Izraelben tanulta. Az ottani és saját tapasztalataiból építkezve jutott el ahhoz a felismeréshez: ha a beteg rendezett környezetben van, és tudja, mi fog vele történni, másként viselkedik. Itt egyetlen ajtón sincs „ne kopogj” tábla, a nyitott pult mögött mindig van valaki, aki, ha szükséges, megmondja, hogy még mennyit és mire kell várakozni. A személyzet alapos képzést kapott arról, hogyan kell „jó szóval” leszerelni a türelmetlenkedő beteget. A „tétlen percek” elütését segíti a váróban fölszerelt televízió, de van büféautomata, aprópénzváltó is. Sőt – egy adományozónak köszönhetően – ásványvizet vagy szörpöt is ingyen kaphatnak a várakozni kényszerülők. A feszültség enyhítésének egy másik eszköze a hangosbemondó, amely időről időre jelzi: most éppen mi történik, mi is az a probléma, ami miatt esetleg lelassult az ellátás. A betegek tájékoztatását színes kártyák is segítik. Ezekről egyértelműen leolvasható az is, mennyire súlyos a helyzet, mennyi ideig tart az ellátás. Horváth Károly szerint a kártyákra azért is szükség van, mert a várólisták miatt egyre több beteg jön a sürgősségire. Akinek nincs türelme például a hasi ultrahangvizsgálatra heteket várni, idejön. Beteget ugyanis a sürgősségi osztályról nem lehet elküldeni. Általában ők kapják a leghosszabb várakozási időt, az egy-két órán belüli ellátással biztató kártyákat.