Nem szűnt meg teljesen a bérnővéri rendszer, de átalakult

A kórházakban, elsősorban a szakdolgozói területen már évek óta küzdenek humánerőforrás-hiánnyal. Ezt a problémát átmeneti megoldásként a bérnővéri rendszerrel oldották meg az intézmények, vagyis úgy, hogy a főállású ápolók mellett külsős szakdolgozók érkeztek a betegágyak mellé, és segítettek be az ügyeleti sorok kiállításába.

Ez eddig kétféle módon valósulhatott meg. A klasszikus bérnővéri rendszerben az intézmények egészségügyi szolgáltatókkal (többnyire kft.-kel) szerződnek. Ezek a szolgáltatók szakvégzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozókat alkalmaznak, akiket kiközvetítenek azokba a kórházakba, szakrendelőkbe, ahol szükség van a munkájukra. Ebben a modellben a bérnővérek a szolgáltató cégekkel szerződnek, a cégek pedig a kórházakkal, méghozzá úgy, hogy kizárólag személyi jellegű egészségügyi szolgáltatást nyújtanak – magyarázta a 24.hu-nak Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) vezetője.

A cégek feladata, hogy rendszeresen biztosítsanak meghatározott számú, különböző képzettségű egészségügyi dolgozót a velük szerződésben álló kórháznak. Ez a klasszikusnak nevezhető bérnővéri rendszer korlátozott keretek között ugyan, de most is működik, tehát nem szűnt meg január 1-jével. Noha a kormány eredetileg be akarta szüntetni, az év elején életbe lépő rendelet csak szűkítéseket tartalmaz, például azt, hogy egy héten összesen 12 órát dolgozhat az adott egészségügyi intézményben a bérnővér (és a bérorvos).

A külsős egészségügyi dolgozók ideiglenes foglalkoztatásának másik módja a munkaerő-kölcsönzés. Ez esetben általános (tehát nem kifejezetten egészségügyi portfóliójú) munkaerő-közvetítő cégekkel szerződnek az egészségügyi szakdolgozók, akiket ezek a vállalkozások közvetítenek ki a kórházakba. Látszólag nincs különbség a két módszer között, Soós Adrianna szerint azonban két külön műfajról van szó. Az egészségügyi szolgáltató cégek ugyanis amellett, hogy biztosan tudnak szakdolgozót küldeni az adott munkakörbe, a szakmai felkészültségükre is garanciát vállalnak. „Ez egy tartós foglalkoztatási forma. A jogszabály is rögzíti, hogy elsősorban azokat kell és lehet bérnővérként alkalmazni, akikkel már bizonyítottan jó volt az együttműködés, tehát jó referenciával bírnak” – mondta a FESZ vezetője.

Az egészségügyi szolgáltató cégek által kiközvetített szakdolgozók esetében külső munkavállaló kerül be a rendszerbe, vagyis valaki, aki nem főállásban dolgozik az intézményben, és ez mindig kockázatot hordoz magában. A Belügyminisztérium szándéka az, hogy elsősorban főállásúak dolgozzanak a kórházakban, mert ők azok, akik pontos helyismerettel rendelkeznek, tudják, mi hol van, milyen eszközök vannak, azok hogyan működnek, és ismerik az orvosokat. Vagyis főállású ápolókkal nagyobb a betegbiztonság, ráadásul ha külsőst kell beszervezni az ellátásba, az mindig bizonytalanabb: nagyobb a kockázata annak, hogy a bérnővér nem jön, vagy a következő nap másvalaki érkezik.

Ahhoz azonban, hogy a kormány szándékai teljesüljenek, és csak főállásában, vagyis az egészségügyi jogviszony keretei között dolgozzanak a szakdolgozók a kórházakban, több feltételnek is teljesülnie kell Soós Adrianna szerint.

Eddig a bérnővérkedést azért vállalták sokan, mert így több nettó jövedelemhez jutottak, és rugalmasabb volt a munkaidejük.

„Van, aki csak reggel vagy éjszaka vagy éppen a hét meghatározott napjain vállalt munkát bérnővérként. Ezt egy kórház főállású szakdolgozójaként, kötöttebb formában nem biztos, hogy megteheti” – magyarázta. Ráadásul főállásban jelen állás szerint a jövedelem is alacsonyabb. Ha egy ápoló nem a kórházzal, hanem a munkaközvetítő céggel vállalkozóként kötött szerződést, akkor a nettó jövedelme magasabbra jött ki az adózási különbségek miatt. Ráadásul a kórház sem járt rosszul ezzel, többe ugyanis nem került az intézményeknek a bérnővérek alkalmazása – mondta a szakszervezeti vezető.

Soós Adrianna hozzátette, az elmúlt években ennek ellenére sokan választották inkább azt, hogy a bérnővérkedés helyett főállásban végezzék ápolói feladataikat, de ahhoz, hogy még többen döntsenek így, jobb feltételeket kell biztosítani: magasabb bért, rugalmasabb munkarendet.