Nem ördögtől való-folytatás

Folytatás a 3. oldalról

Felmenthető-e az orvos, ha gazdasági kényszerhelyzetben etikátlanul cselekszik?
– Attól függ, mit tekintünk etikátlan cselekedetnek.
Mondjuk, ha azért nem végez el egy vizsgálatot, mert nagy költséget jelentene.
– Azt hiszem, ilyen helyzetben őszintén kell beszélni a betegekkel. Ne legyen partner az orvos abban, hogy nem valódi szakmai érvekkel segít alátámasztani gazdasági kényszerintézkedéseket. 
Arra már volt példa, hogy közölték: csökkenő bevételeik nem teszik lehetővé a betegellátás színvonalának megőrzését. A másik végletről viszont hallgatnak, pedig számos olyan vizsgálatot is elvégeznek, amit nem kellene, csak azért, hogy bevételt termeljenek.
– Itt a konkrét esetek megítélése segít. Nyilván a beavatkozások, vizsgálatok kockázata semmiképp sem lehet jelentős.
Attól még lehet felesleges és akár csak pszichésen is megterhelő.
– Lehet, de nagyon lényeges etikai különbséget látok az előbbi példához képest. Enyhítő körülménynek tartom, ha az így megtermelt többletbevétel esetleg fontos ellátások fedezetéül szolgál, és nem profitként vonják ki a rendszerből.
A Transparency International szerint a világon mindenütt virágzik az egészségügyben a korrupció. Egy tavalyi konferencián a gyógyszerpromócióval kapcsolatban ön is önkritikusan fogalmazott, azt mondta, akár a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmények is előfordulnak.
– Ez nem csak magyar probléma, s ezt jól bizonyítja, hogy az elmúlt év őszén, kifejezetten az egészségügyi csalások, korrupciók felderítésére, azonosítására nemzetközi munkacsoport-hálózatot hozott létre az EU. A muködés országonként eltérő, vannak, ahol hatóságok is részt vesznek a munkában, hazánkat egyelőre csak a Magyar Orvosi Kamara képviseli.
Nem ellentmondás, hogy éppen önök, az orvosok „céhe” akarja felderíteni, milyen visszaéléseket folytatnak a céhtagok?
– Nem feltétlenül a céhtagok által elkövetett visszaélésekről van szó. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak az orvosokat találják meg, hogy a kishalak utáni hajsza ne terelje el a figyelmet az igazán nagyok felől.
S az nem is fontos, hogy kivessék maguk közül azokat, akik rossz fényt vetnek az egész közösségre?
– Dehogynem. De ehhez nem kell ez a nemzetközi szervezet. Minden évben előfordul, hogy etikai okokból az illetékes bizottságok felfüggesztik egy-egy orvoskolléga kamarai tagságát.
Ön szerint mennyire viselkedik etikusan a mai magyar orvostársadalom?
– Ha minden körülményt figyelembe veszünk, nem látom sötétnek a képet. Nem szabad az évente előforduló néhány tucat etikai ügyből kiindulni. Az egészségügyet orvosok ezrei muködtetik, és csodálatos, tiszteletre méltó életutakat, teljesítményeket lehet látni.
Sokak véleménye szerint azonban a mai modern társadalmak mindegyike erkölcsi mélyponton van. És ebbe az orvosok is beletartoznak.
– Az orvostársadalom erkölcsi állapota, ha ez egyáltalán megítélhető, természetesen nem nagyon különbözik a társadalom általános erkölcsi állapotától. Ugyanakkor nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, az orvosok és általában az egészségügyi dolgozók a társadalom etikusabb részéhez tartoznak. Az egészségügyi pálya még a jelenlegi viszonyok között is inkább azokat az embereket vonzza magához, akik erős erkölcsi önkontrollal bírnak saját cselekedeteik felett.