Nem mindegy, mit reggelizünk

Ételeink legnagyobb része tartalmaz szénhidrátot a gyümölcsöktől kezdve mindennapi kenyerünkön át a születésnapi tortáig. A szénhidrátok azonban jelentősen különböznek egymástól, attól függően, milyen mértékben és sebességgel növelik a szervezet vércukorszintjét.

A lassabban fölszívódó, szervezetünkbe fokozatosan bejutó szénhidrátok csak lassan és  mérsékelten növelik a vércukorértéket. Ennek a folyamatnak a sebességét a szaknyelv glikémiás indexnek nevezi: ez nullától a százas csúcsértékig terjed. Minél egészségesebb egy szénhidrát, annál kisebb az index értéke.

Michael Shechter és munkacsoportja, a Tel-Avivi Egyetem kutatói 56 egészséges, de túlsúlyos, sőt kövér önkéntest vizsgáltak. A vizsgált nők és férfiak éjszaka nem ettek, majd egymást követő négy nap reggelén mindig másféle szénhidrátot kaptak reggelire. A a vizsgálat alanyai vagy alacsony glikémiás indexű reggelit (zabpelyhet) kaptak, vagy magasat (fehér kenyeret, kukoricapelyhet vagy krumplit), amely igen hamar magasra emeli a vércukorszintet.

A kutatók reggeli előtt, majd azután is rendszeresen mérték a vércukorszintet és a felső végtag ereinek tágulékonyságát, ami érzékeny mutatója az ütőerek állapotának, rugalmasságának. Néhány órán belül az alacsony glikémiás indexű reggeli után a vércukor lényegesen nem változott, de a gyors fölszivódású, magas glikémiás indexű reggelit követően 30–90 percig a vércukorszint magasra emelkedett. Ezz nem kóros jelenség, meglepetésként érte a kutatókat azonban, hogy a reggeli étkezés után két órával a felkar ereinek tágulékonysága mérséklődik.

A munkacsoport az eredményt úgy értékelte, hogy a reggeli összeállítása is akkor jobb, ha alacsony glikémiás indexű ételekből áll, mert az ellenkező hatás hosszú időn keresztül jelentősen növelheti a koszorúér-betegség kockázatát.

Dr. Matos Lajos, MTI