Négy nap, harmincezer kardiológus Chicagóban

Chicago: itt találták ki a felhőkarcolókat, a jazz egy irányvonalát, ez a város égett egyszer teljesen porrá, majd újjászületett, szinte nem is amerikai, és a Nagy Tavak felől mindig fúj a szél. Az American College of Cardiology (ACC) március 29. és április 1. között megrendezett kongresszusán valóban új szelek fújtak: újdonságokat hoztak, és sok fölösleges tévhitet söpörtek félre. A magas vérnyomás kezeléséről nemrég új irányelvek jelentek meg: az Európai Hipertónia Társaság és az Európai Kardiológusok közös ajánlása 2007 júniusában, a Kanadai Hipertónia Társaság Képzési Programja pedig – egy időben a Magyar Hipertónia Társaság irányelveivel – idén januárban. Az ACC kongresszusán olyan vizsgálati eredményekről számoltak be, amelyek az ezekben szereplő javaslatokat is módosíthatják.

A 80 éves vagy idősebb betegek hipertóniakezelése régóta ellentmondásos. A kisszámú beteg közreműködésével eddig elvégzett vizsgálatok alapján azt lehetett feltételezni, hogy az antihipertenzív kezelés csökkenti ugyan a szélütés gyakoriságát, de növelheti a teljes halálozást. Ezért volt fontos a

HYVET

(Hypertension in Very Elderly Trial) tanulmány, amelybe 13 ország 195 központjában 3845 olyan idős beteget vontak be, akiknek a szisztolés vérnyomása tartósan meghaladta 160 Hgmm-t. A betegek véletlen besorolás alapján naponta vagy a diuretikumok közé tartozó, elhúzódó kioldódású indapamid 1,5 mg-os adagját kapták vagy placebót. A 150/80 Hgmmnél alacsonyabb célvérnyomás elérésére a betegek szükség esetén ACE-gátlót (2–4 mg perindoprilt), illetve placebót kaptak. Elsődleges vizsgálati végpontként a halálos vagy nem fatális szélütés előfordulási gyakoriságát értékelték.
  A követési idő mediánértéke 1,8 év volt. A tanulmány 2. évének a végén a vérnyomás átlagosan 15,0/6,1 Hgmm-rel volt alacsonyabb az aktív kezelésben részesülők körében. A tanulmány eredménye alapján a halálos és nem fatális szélütések gyakorisága 30, a halálos kimenetelű szélütés gyakorisága 39, a teljes halálozás 21, a kardiovaszkuláris eredetű mortalitás 23 százalékkal csökkent. A szívelégtelenség gyakorisága 64 százalékkal volt alacsonyabb az aktív kezelésben részesült betegek esetében. Az idős betegeknél a vérnyomáscsökkentő kezelés tehát nemcsak a szélütés gyakoriságát, hanem más kardiovaszkuláris szövődmények előfordulását és az összmortalitást is csökkentette.
  A vérnyomás megfelelő szintjének minél gyorsabb elérése érdekében az új kezelési irányelvek alapján a tenzió jelentősebb emelkedése (>160/100 Hgmm), nagy kardiometabolikus kockázat vagy 130/80 Hgmm alatti célvérnyomás kitűzése esetén már kezdettől fogva kombinált vérnyomáscsökkentő kezelést alkalmazunk: vagy fix kombinációt, vagy két különböző hatástani csoportba tartozó gyógyszer kis adagját. Az eddigi terápiás ajánlások kis adagú diuretikumot is tartalmazó kombinációval javasolták a kezelés megkezdését. Az

ACCOMPLISH

(Avoiding Cardiovascular Events through COMbination Therapy in Patients LIving with Systolic Hypertension) tanulmányba 11 462 olyan 55 éves vagy idősebb, szisztolés hipertóniában (160 Hgmm vagy magasabb) szenvedő betegeket vontak be, akik kardiovaszkuláris vagy krónikus vesebetegségben vagy magas vérnyomás okozta célszervkárosodásban szenvedtek. A betegek véletlen besorolás alapján, kettős vak módon vagy benazepril– hidroklorothiazid (ACE gátló– HCT), vagy benazepril–amlodipin (ACE gátló–CCB) fix kombinációt tartalmazó tablettát szedtek. A cél a diabéteszben és krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél a 130/80 Hgmm alatti, a többi betegnél a 140/90 Hgmm alatti vérnyomás elérése volt. A kívánatos vérnyomásérték eléréséhez a vizsgált gyógyszerelést szükség esetén kiegészítették. A tanulmány kezdetén csak a betegek 37,5 százalékának volt 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb a vérnyomása. A vizsgálat lezárásakor az ACE gátló–HCT kombinációval kezeltek 78,5 százalékának, az ACE gátló–CCB bázisterápiájú betegek 81,7 százalékának csökkent a vérnyomása a tanulmányban meghatározott célértékre. Az ACE gátló–CCB csoport szisztolés vérnyomása a tanulmány során átlagosan 0,7 Hgmm-rel volt alacsonyabb. A vizsgálati eredmények miatt a tanulmányt idő előtt (5 év helyett 3,5 év után) leállították.
  Az ACE gátló–CCB csoportban 20 százalékkal mutatkozott kisebbnek a kardiovaszkuláris mortalitás, a nem halálos kimenetelű szívinfarktus és a szélütés, az instabil angina miatt szükségessé váló kórházi kezelés, a koszorúér- revaszkularizációs beavatkozások száma és a hirtelen halál miatti újraélesztések számából képzett közös végpont előfordulási gyakorisága. A különbség elsősorban a kardiovaszkuláris okú mortalitás, a szívinfarktus és a szélütés ritkább előfordulásából, valamint abból adódott, hogy kevesebb alkalommal volt szükség revaszkularizációra. Az ACCOMPLISH tanulmány bebizonyította, hogy a fix kombinációk alkalmazása jelentős mértékben javítja a célvérnyomás elérhetőségét, az ACE gátló–CCB kombináció pedig ugyanakkora vérnyomáscsökkentő hatás mellett szignifikáns mértékben csökkenti a kardiovaszkuláris mortalitást és morbiditást az ACE gátló– diuretikum kombinációhoz képest.