Mozgászavarokon segít az agyi pacemaker
Emberek százainak segíthet a húsz éve Magyarországon is elérhető eljárás, írja riportjában a Magyar Nemzet.
Szinte bizonyosan mindenki találkozott már olyan emberrel, akinek a testét kontrollálhatatlan rángások gyötörték, esetleg a kezét vagy a lábát nem tudta megfelelően használni az állandó remegés miatt. Az ilyen neurológiai tünetek kezelésében az egyik leghatásosabb módszer az agyi pacemaker beültetése, amelyet hazánkban Valálik István főorvos honosított meg és végez rendszeresen.
A videómegosztóknak köszönhetően az elmúlt években világszerte több millióan nézték meg azokat a kisfilmeket, amelyekben remegő páciensek mintegy „varázsütésre” meggyógyulnak. Aki látott már ilyen videót, az egészen biztosan megkönnyezte, amint egy addig a testének teljességgel kiszolgáltatott ember újra uralni képes azt. A csodát egy kicsit mi is átélhettük fotós kollégámmal, amikor lehetőséget kaptunk rá, hogy belenézhessünk egy agyi pacemaker beültetésébe Valálik István főorvos, a módszer magyarországi meghonosítójának vezetésével a Szent János Kórház idegsebészeti műtőjében.
A pácienst, egy idős, Parkinson-kóros férfit már előkészítették a beavatkozáshoz. Félig ülő, félig fekvő helyzetben, fején az agyi célzóberendezésnek nevezett fémeszközzel némán tűri, amint Valálik főorvos szó szerint lyukat fúr a koponyáján. Mégpedig olyan kézi furdanccsal, amit a nagyapám kezében láttam utoljára. – Olyan, mint a régi diódarálók hangja, magának pedig jó kemény diója van – igyekszik oldani az idős beteg látható feszültségét a főorvos. De akinek éppen a koponyáját lékelik meg, hogy belepiszkáljanak az agyába, azt vélhetően sem a nyugtatószerek, sem a kedves szavak nem képesek maximálisan ellazítani. Még akkor sem, ha az illető tudja, miért szánta rá magát a műtétre.
A most operált idős úrnak már évek óta mindkét keze remeg, izmai kötöttek és a mozgása rendkívüli módon lelassult. – A műtét első felében még ébren van, mert az elektródákat, amelyeken az elektromos ingert a remegés megállítása érdekében célba juttatják, a látóideghez, illetve a beszédközponthoz viszonylag közeli területre kell elhelyezni az agyban. Ezt úgy kell elérnünk, hogy lehetőleg ne legyen mellékhatás. Ezért a beavatkozás közben beszéltetjük a beteget, folyamatosan teszteljük a mozgásait, a látását, az érzékelését – magyarázza a főorvos, és mi rövidesen látjuk is, miről is beszél.
– Érez-e zsibbadást? – Nem? Nagyon jó! Számoljon visszafelé tíztől, nyissa és zárja a szemét, nézzen rám, nyújtsa ki a nyelvét! – hangzanak egymás után a kérések, miközben a főorvos a technikus segítségével igyekszik pontosan bemérni az elektróda optimális helyét és beállítani a legmegfelelőbb áramerősséget. – Nyújtsa ki a kezét, nagyon jó, forgassa a csuklóját, a lábfejét! – kéri, és a beteg, aki az előbb még tiszta erőből markolta az asztal karfáját, de még úgy is látszott, hogy remeg a keze, most kinyújtja a jobb kezét – és semmi remegés!
– Megvagyunk az egyik oldallal – tudatja Valálik István, most jöhet a másik. Közben véget ér a zenei blokk, és Michael Jackson után Whitney Houston hangja hallatszik a hangszóróból. Így megy ez itt, lehet zenét hallgatni, filmet nézni, mindegy, csak legyen, ami elterelje a páciens figyelmét.