Molnár Lajos az új miniszter-folytatás
2006. június 01. 00:00
folytatás az 1. oldalról
A tervezett reformok sikere nem kis részben azon múlik, el tudják-e azokat fogadtatni a szakmával, a közvéleménnyel, és e tekintetben sok múlhat a miniszter személyén. A leendő miniszter nem örvend nagy népszerűségnek a szakmán belül, éles vitákat kiváltó írásai és nem kis részben a Financial Times- nak adott két évvel ezelőtti nyilatkozata miatt. Akkor úgy fogalmazott a hálapénzzel kapcsolatban, hogy az orvosok „csak a saját zsebüket bélelő rendszert védelmezik”. Véleménye miatt a Magyar Orvosi Kamara vezetése etikai vizsgálatot kezdeményezett ellene, de a MOK Komárom-Esztergom megyei szervezete, amely a vizsgálatot lefolytatta, elutasította a panaszt. Az ügyben Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is megszólalt, megemlítve, hogy a hatályos orvosetikai kódex nem tiltja, hogy az orvosok nyilvánosan bíráljanak valamit szakmájukban (Medical Tribune, 2004. augusztus 12.)
Molnár Lajosnak nem felhőtlen a viszonya a szocialista egészségpolitikusok egy részével sem, akik közül néhányan a Fidesszel összefogva távolították el a fővárosi Szent István Kórház éléről. Egy évvel később az SZDSZ támogatásával nevezték ki a MÁV Kórház élére.
Az új miniszter stílusát, habitusát, konfrontatív személyisége okán sokan hasonlítják Mikola Istvánéhoz, és ez a megítélés szempontjából nem túl reménykeltő. Még akkor sem, ha az egészségügyi tárca vezetését minden hozzáértő az egyik leghálátlanabb és legnehezebb feladatnak tartja. A Szonda Ipsos közvélemény-kutatásai szerint ugyanis az eddigi összes egészségügyi miniszter közül az Orbánkormány második egészségügyi tárcavezetője veszített négyéves regnálása alatt legtöbbet népszerűségéből. Mikola István a százfokú rokonszenvindex-skálán 56 ponttal kezdett, ám mindössze 33 ponttal zárt. Ennél rosszabb eredményt pedig rajta kívül senkinek sem sikerült elérnie, jóllehet az adatok egyértelműen igazolják, hogy idővel még a legnagyobb népszerűségnek örvendő tárcavezetők megítélése is romlik. Surján László, a rendszerváltozás utáni első egészségügyi miniszter például 59 ponttal indult, de mindössze 48- cal fejezte be a ciklust; utódja, Kovács Pál is több mint 10 pontot veszített alig egyesztendős pályafutása alatt; és az erős kezdés után erős visszaesés jellemezte Gógl Árpád miniszterségének megítélését is, aki 1998-ban még 58, 2000- ben viszont már csak 37 pontot ért el a rokonszenvindex-skálán. A legkiegyensúlyozottabb teljesítményt az egészségügyi miniszterek közül Kökény Mihály, Rácz Jenő és Csehák Judit nyújtotta a közvélemény szerint – igaz, hármuk közül a Medgyessy-kormány miniszter asszonya minden minisztertársánál nagyobb rokonszenvet vívott ki, és még megbízatása végén is magasabb pontszámot kapott, mint amivel Kökény Mihály vagy Rácz Jenő kezdett.
A tervezett reformok sikere nem kis részben azon múlik, el tudják-e azokat fogadtatni a szakmával, a közvéleménnyel, és e tekintetben sok múlhat a miniszter személyén. A leendő miniszter nem örvend nagy népszerűségnek a szakmán belül, éles vitákat kiváltó írásai és nem kis részben a Financial Times- nak adott két évvel ezelőtti nyilatkozata miatt. Akkor úgy fogalmazott a hálapénzzel kapcsolatban, hogy az orvosok „csak a saját zsebüket bélelő rendszert védelmezik”. Véleménye miatt a Magyar Orvosi Kamara vezetése etikai vizsgálatot kezdeményezett ellene, de a MOK Komárom-Esztergom megyei szervezete, amely a vizsgálatot lefolytatta, elutasította a panaszt. Az ügyben Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is megszólalt, megemlítve, hogy a hatályos orvosetikai kódex nem tiltja, hogy az orvosok nyilvánosan bíráljanak valamit szakmájukban (Medical Tribune, 2004. augusztus 12.)
Molnár Lajosnak nem felhőtlen a viszonya a szocialista egészségpolitikusok egy részével sem, akik közül néhányan a Fidesszel összefogva távolították el a fővárosi Szent István Kórház éléről. Egy évvel később az SZDSZ támogatásával nevezték ki a MÁV Kórház élére.
Az új miniszter stílusát, habitusát, konfrontatív személyisége okán sokan hasonlítják Mikola Istvánéhoz, és ez a megítélés szempontjából nem túl reménykeltő. Még akkor sem, ha az egészségügyi tárca vezetését minden hozzáértő az egyik leghálátlanabb és legnehezebb feladatnak tartja. A Szonda Ipsos közvélemény-kutatásai szerint ugyanis az eddigi összes egészségügyi miniszter közül az Orbánkormány második egészségügyi tárcavezetője veszített négyéves regnálása alatt legtöbbet népszerűségéből. Mikola István a százfokú rokonszenvindex-skálán 56 ponttal kezdett, ám mindössze 33 ponttal zárt. Ennél rosszabb eredményt pedig rajta kívül senkinek sem sikerült elérnie, jóllehet az adatok egyértelműen igazolják, hogy idővel még a legnagyobb népszerűségnek örvendő tárcavezetők megítélése is romlik. Surján László, a rendszerváltozás utáni első egészségügyi miniszter például 59 ponttal indult, de mindössze 48- cal fejezte be a ciklust; utódja, Kovács Pál is több mint 10 pontot veszített alig egyesztendős pályafutása alatt; és az erős kezdés után erős visszaesés jellemezte Gógl Árpád miniszterségének megítélését is, aki 1998-ban még 58, 2000- ben viszont már csak 37 pontot ért el a rokonszenvindex-skálán. A legkiegyensúlyozottabb teljesítményt az egészségügyi miniszterek közül Kökény Mihály, Rácz Jenő és Csehák Judit nyújtotta a közvélemény szerint – igaz, hármuk közül a Medgyessy-kormány miniszter asszonya minden minisztertársánál nagyobb rokonszenvet vívott ki, és még megbízatása végén is magasabb pontszámot kapott, mint amivel Kökény Mihály vagy Rácz Jenő kezdett.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
