Molekuláris memória az izmokban
Eltérő memóriát alakítanak ki az immobilitásban töltött időszakról a fiatalabb és az idősebb izmok, írja az OTSZ Online.
Az inaktivitás következtében kialakuló izomtömeg-vesztés – vagyis az atrófia – gyakori jelenség betegségek, sérülések, kórházi tartózkodás vagy elesések után és az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Az Advanced Science folyóiratban megjelent tanulmányban a Vanderbilt University kutatói arra mutatnak rá, hogy a vázizomzat „molekuláris memóriát” őriz az ismétlődő inaktivitásról, és ez a memória a fiatalabb és az idősebb izmokban jelentősen eltérő módon jelenik meg.
A vizsgálat során a kutatók fiatal patkányok ismételt alsó végtagi immobilizációját hasonlították össze idősebb állatokéval, hogy életkor szerinti összehasonlításokat végezhessenek. A fiatal állatok esetében az ismételt inaktivitás mindkét alkalommal hasonló mértékű izomvesztést okozott, ám a molekuláris válasz protektív jellegű memóriát mutatott. Az oxidatív és mitokondriális biokémiai útvonalak kevésbé sérültek a második immobilizáció során, ami az izom fokozott ellenállóképességére utalt. Ezzel szemben az idősebb izomzat károsító jellegű memóriát alakított ki. Az ismételt inaktivitás nagyobb mértékű atrófiát eredményezett, erőteljesebben gátolta az aerob anyagcserét és a mitokondriális gének működését, valamint aktiválta a DNS-károsodással összefüggő jelátviteli útvonalakat. A különböző fajokban megfigyelt, ismételt inaktivitásra adott hasonló változások arra utalnak, hogy az izmok tartós molekuláris nyomokat őriznek az atrófiáról.
A kutatás összességében azt mutatja, hogy az ismétlődő izomhasználat-hiány olyan molekuláris lenyomatot hagy maga után, amely a fiatal izom regenerációját segíti, míg az idős izmot egyre fogékonyabbá teszi a további leépülésre, közli a lap.
