Mint a szivacs
Mint a szivacs szívta fel a kórházrendszer azt a mintegy 216 milliárdot, amit a kormány konszolidációra fordított az utóbbi öt évben, írja a Népszava.
Az orvoshoz fordulók elé mind komolyabb akadályokat gördít az intézményrendszer, a betegeknek sokkal több erőfeszítést kell tenniük, mint korábban, hogy ellátást kapjanak.
Pedig a rendszerváltás óta zajló választási kampányok soha nem szűkölködtek a nagy egészségügyi ígéretekben. A nagy nemzeti álmot, a közpénzekből, szolidaritásra épülő, magas színvonalú, mindenki számára azonos hozzáférést biztosító, ingyenes ellátást - egyetlen kormánynak sem sikerült megvalósítania. Többnyire megelégedtek volna már azzal is, ha az állandó forráshiány okozta lyukakat “bestoppolhatják”. Így valamennyi, a rendszerjobbításra készült reformterv megcélozta a hiány eltüntetését. Az alapfeszültség azonban maradt. A költségvetési oldal, a források és a szolgáltatások között továbbra sincs egyensúly, a széttagolt intézményrendszer bármennyi pénzt fel tudni szívni, a szolgáltatás akkor is egyenetlen lesz.
A lapnak csak a névtelenségük megtartása mellett nyilatkozó kórházi vezetők állítják: ebben a helyzetben két lehetőségük van. Az egyik, hogy betartják a nullszaldós költségvetést, a másik, hogy ellátják a betegeket. A jelen finanszírozási körülmények között a kettőt nem tudják egyszerre teljesíteni. Ezzel az állítással egyetértenek a Népszava által megkérdezett egészségügyi elemzők, közgazdászok is.
Dózsa Csaba szerint a baj az, hogy a kormányok sorra nem hajlandóak tudomásul venni, hogy ezt az intézményrendszert ennyi pénzből nem lehet finanszírozni. Számításai szerint egy nagyjából színvonalas és fenntartható kórházi szektor működtetéséhez nem lett volna szabad hagyni 2006 óta elértéktelenedni az esetek ellátásért járó kórházi és szakrendelői alapdíjakat. Mint mondta: ha csak ezt nézzük, akkor is 2014-2015-re már évente nagyságrendileg 100-120 milliárd forint közötti összeg hiányzott reálértékben a kórházak költségvetéséből. Ez az elmúlt öt évre vetítve jóval nagyobb az összeg, mint amit utólagosan, ezalatt a kormányzat az intézmények megmentésére belecsöpögtetett.
Az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport képviselője, Lénárd Rita szerint ha csupán pénz kerül a rendszerbe, szerkezeti reformok nélkül, az menthetetlenül elfolyik, legfeljebb átmeneti feszültségoldásra jó. Mint mondja: a rendszerigazítással egyidejűleg legalább a V4-ek szintjére, a GDP 6,5 százalékára kellene növelni az egészségügyre szánt pénzt.
A baj az, hogy míg csaknem 20 éve vacakolunk és nem tudjuk, mit csináljunk az egészségügyi ellátórendszerrel, a lakosság egészségi állapota tovább romlik – állítja Rékassy Balázs egészség-szakpolitikai szakértő. Hozzáteszi: eközben az ellátórendszer morálisan, pénzügyileg is csúszik szét.
