Mindenki megkapja a magáét
2006. december 01. 00:00
Karácsonykor minden évben szinte képtelen helyzetben találjuk magunkat, az utcán maguk elé motyogó emberekkel találkozunk – sorstársainkkal –, akik révült tekintettel bolyonganak a kirakatok előtt: mi legyen a fa alatt?! Néha feltámad a gyanú, hogy ezt a lehetetlen szituációt élvezzük is, hiszen minden évben mindent megteszünk előidézésére. Most néhány könyv és CD ajánlásával igyekszünk megkönnyíteni az ön- és társas élvezetet: olyat adni és kapni, melynek mindegyik fél egyformán örül.
Ha valami komolyat, tartósat, drágát akarunk ajándékozni, válogassunk a képzőművészeti albumok, képeskönyvek közül. Az idei vitathatatlanul legfényesebb csillag, a korábbi számunkban már ajánlott hatalmas méretű és kétségkívül borsos árú Leonardo da Vinci művészetét ismertető kötet mellett még számos jelentős darab kínálja bájait a kirakatban. Például két új építészeti album a Történelmünk az égből nézve című sorozatban. A kötetek (Ősi korok építészeti csodái, illetve Katedrálisok, templomok és mecsetek) reklámszlogenje („1 könyv 3 méretben!”) nem túlzó, hiszen a repülőgépről készül felvételek kihajtogathatók, így egészen különleges perspektívából is láthatjuk az épületeket, miközben szinte gyereknek érezheti magát az összes felnőtt. A már jól ismert maradványok (Stonehenge, Colosseum, gízai piramisok) mellett olyan ritkaságokat is tanulmányozhatunk, mint például az i. e. IV. században épült petrai kereskedelmi központ vagy a Mexikó közeli Teotihuacánban fekvő „istenek városa”. És új Gulliverként ki ne nézne örömmel az olyan közismertnek vélt, ám madártávlatból még sosem látott épületeket, mint a római Szent Péter-bazilika vagy a gótika egyik csodája, a reimsi katedrális? A képeket szakszerű művészettörténeti ismertetők értelmezik (mindkettő Scolar Kiadó, lapszámozás nélkül, egyenként 6950 Ft). Az albumok közé sorolható, bár szövegében is roppant igényes kiadvány a Hétköznapi életimages/ sorozat, mely most újabb kettővel gazdagodik. Gyáni Gábor szerkesztette a Hétköznapi élet Horthy Miklós korában című, korabeli fotókkal ellátott, szépen tördelt, könnyen kezelhető kötetet. (Corvina, 181 oldal, 5990 Ft) Hasonló erényekkel rendelkezik a Hétköznapi élet Buffalo Bill korában című album. Philippe Jacquin művének bevallott célja a Vadnyugatot övező legendák egy részének eloszlatása. Az izgalmasan illusztrált kötet a földek birtokba vételétől egészen a divatos bajuszviseletekig taglalja a Vadnyugat történetét (Corvina, 191 oldal, 5990 Ft).
Mindkét könyv az éppen adott kor aktuális életlehetőségeinek körét taglalja.
Két zeneszerző zseni
Élni akart és dolgozni, de mindenekelőtt németek és Horthy nélkül Bartók Béla is. A Bónis Ferenc szerkesztette Bartók: Élet-képek című kiadvány hátsó borítóján fakszimilében közölt, 1938 májusában tett „három időszerű bejegyzés”-ében azt kívánja, bárcsak megszabadulnánk „a németek világnézeti, gazdasági, kulturális befolyásától.” Ez a félig album, félig életrajz, félig zenetudományos jellegű dokumentumgyűjtemény immár 21-edik kiadásához érkezett. De ez ne tántorítson el senkit a megvásárlásától; nem utánnyomásról van szó; a minden korábbi változatnál gazdagabb, szebb tördelésű, új dokumentumokkal és fényképekkel kiegészített könyvet vásárolhatunk meg most. Köztudott, hogy Bartók az egyik legfotogénebb alakja volt kultúránknak; Balázs Béla, pályatársa és szövegírója külső megjelenését így jellemezte egyik versében: „Arkangyalgyermekarc, kérlelhetetlen.” A kíméletlen ártatlanság tekintetében összpontosul. A fényképeken azt is nyomon követhetjük, hogy Bartók ruházkodása milyen hangsúlyosan alakult át az idők során – ifjúkorában viselt, hivalkodóan magyaros atilláját elhagyta és ezek után meglehetősen konvencionálisan, mellénnyel ellátott öltönyben járt, a szó minden értelmében begombolkozva, és csak a nyaralásokon vagy a rovargyűjtő kirándulásokon viselt sortot vagy kardigánt. Ám szempártüze mindvégig egyforma erővel lobogott, egész életében izzó tekintete még ma is szinte sokkolja a szemlélőt. A portrék mellett számtalan adalékot kapunk a kor és Bartók művészetének teljesebb megértéséhez: kottáinak címlapjai, kéziratfotók, plakátok, egykorú díszlettervek, igazolványok, szerződések sorakoznak egymás után. Bónis nagyon tapintatosan a háttérben marad, és hagyja megszólalni magát a zeneszerzőt; Bartóktól közölt levélrészletek, műveinek önértelmezései, kortársairól elmondott véleményei mind megerősítik a régen is tudottat, de soha nem elégszer ismételhetőt: ő volt a 20. század egyik legtisztább, leghajlíthatatlanabb, legkövetkezetesebb embere. (Balassi Kiadó, 550 oldal, 8450 Ft).
Nemcsak Bartókot, de Mozartot is ünnepeltük ebben az évben, halálának 250-edik évfordulójára sajnos kevés komolyan vehető kötet jelent meg magyarul, a sok gagyi közül kiemelkedik Volkmar Braunbehrens kötete: Mozart. A bécsi évek (Osiris Kiadó, 587 oldal, 3480 Ft). De még ennél is többet ad Maynard Solomon teljességre törekvő Mozart című monográfiája. A teljesség itt annyit jelent, hogy nemcsak a zeneszerző életét, művészetét, hanem családja előtörténetét, az életében sorsszerű szerepet játszó két város (Salzburg, Bécs) kultúrtörténetét is részletesen ábrázolja az amerikai szerző az eredetileg 1996-ban megjelent könyvében. Ismeretterjesztés és magas zenetudomány, valamint némi freudi alapokon nyugvó pszichológia szerencsés csillagzat alatt találkozik ebben a plasztikus nyelven megírt kötetben, mely figyelembe veszi a kutatás legfrissebb eredményeit is, nem elhanyagolva Mozart pénzügyi viszonyait sem. Solomon ezzel Braunbehrens és H. C. Robbins Landon után ismét eloszlatja a legendát, miszerint a zeneszerző alig keresett valamit; éppen ellenkezőleg, első bécsi éveiben valóságos Krőzusnak érezhette magát; ráadásul csodagyerekként valóságos vagyont halmozott össze, melyet apja aztán annak rendje és módja szerint ellopott tőle, hogy a fiú Konstanze Weberrel kötött házassága miatt végül kitagadja abból a hatalmas hagyatékból Mozartot, melyet a hangversenykörútjain gyermeke keresett meg a család számára – csúnya történet. Gazdag és viszonylag jó minőségben nyomott illusztrációs anyag, szellemes és okosan adagolt jegyzetek, bibliográfia, remekül használható tárgymutató – mindez egy szerűen lenyűgöző; alapkönyv ez nemcsak a zeneszerző rajongóinak. A könyv talán legkimagaslóbb eredménye a Mozart és apja, Leopold viszonyát elemző fejezetek. Solomon nem rejti véka alá pszichoanalitikus érdeklődését, ám ami oly sok felületes szerzőnél kárára, nála előnyére válik az elemzésnek. Leopold Mozart portréját, viszonyát anyjához – mely mintegy előképe volt az ő kapcsolatának zseninek született fiához – regényírói képességekkel festi meg (emeljük ki Barabás András nagyszerű fordítói teljesítményét), és a végkövetkeztetése éppoly meggyőző, mint amilyen meglepő: „Leopold Mozart valóban szerette a fiát. A beteges uralkodási hajlam, a pénzsóvár kizsákmányolás, a vég nélküli vádaskodások, a bűntudat gerjesztése, a gyereket örökös adósnak tekintő szemlélet mind-mind egyetlen lényegi okra vezethető vissza: Leopold kétségbeesetten lavírozott, hogy az egymással összenőtt apa és fiú kapcsolata megmaradjon, mert ha az apa elveszítette volna fiát, azzal odalett volna személyiségének integritása, sőt élete értelmétől fosztották volna meg”. (Park Kiadó, 670 oldal, 7900 Ft/).
Kihagyhatatlan az a kultúrtörténeti kötet, melynek harmadik, jelentősen átdolgozott kiadását vehetjük kézbe a fa alatt. A Görög művelődéstörténet címre hallgató könyv szerzői (Németh György, Ritoók Zsigmond, Sarkady János és Szilágyi János György) megkísérlik, és sikerre viszik a szinte lehetetlen vállalkozást: egyetlen, nem roppant terjedelmű kötetben bemutatni „Európa bölcsőjének” kulturális viszonyait. Ez nem merül ki a művészet, az irodalom, a filozófia, a természettudományok, magyarán a magas kultúra taglalásában, a mindennapi élet fontos apróságai, az antik lakásgondok, fűtési problémák, vásárlási lehetőségek komoly szerepet kapnak a szépen illusztrált oldalakon (Osiris Kiadó, 760 oldal, 7980 Ft). A kultúra éjszakai és kissé ingoványos vidékére kalauzol Maria Janion A vámpír című monográfiája (Európa Könyvkiadó, 549 oldal, 4000 Ft). A lengyel irodalomtudós a „szimbolikus biográfia” alcímet adta könyvének, amely nagy erudícióval tárgyalja egy kulturális mítosz, a vámpirológia mára sem kifulladt művelődéstörténetét. A könyv értékét és hasznát jelentősen emelik a bőséggel közölt szépirodalmi szemelvények, köztük Bram Stoker Drakula című, angolul először 1897-ben megjelent alapkönyvének részletei, melynek első csonkítatlan magyar fordítása immár ugyancsak hozzáférhető (Európa Könyvkiadó, 432 oldal, 2800 Ft).
Korábbi számunkban beszámoltunk Vaszilij Akszjonov remek új regényeiről. Ott többek között a nagy terjedelem nyűgözött le, ám pályatársa, Ljudmila Ulickaja műve, a Szonyecska éppen rövidségével megkapó. A kis terjedelem nem gátja a rendkívül finom ábrázolásnak, Ulickaja elhallgatásai sokat mondanak, és még többet sejtetnek. A csúnya, jelentéktelen külsejű könyvmoly lány, később kétgyerekes asszony élete nem sokat változik a vérzivataros szovjet történelem sodrásában; megbízhatunk benne: ő mindig szeretni fogja zseniális festőnek bizonyuló, hűtlenkedő férjét, elbitangoló gyerekeit, és soha nem mond le az olvasás gyönyöreiről (Magvető, 92 oldal, 1690 Ft).
Vegyünk hát példát karácsonykor Szonyecskáról, nem megfeledkezve a zenehallgatás gyönyöreiről sem! Zenélő karácsonyfa
A korántsem tökéletesre sikerült Bartók-év egy kellemes meglepetéssel zárul. Az új lemezösszkiadás első darabja már elérhető, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén Kocsis Zoltán dirigál két művet: Kossuth-szimfónia, A fából faragott királyfi (Hungaroton). A régebbi, de olcsón ismét megjelentetett Bartók-felvételek közül kötelező a Fischer Iván által vezényelt 3 CD. Remek összehasonlítási lehetőséget kínál, hogy az előbbi két mű ezen is szerepel, valamint egyebek mellett A csodálatos mandarin és a Concerto (Universal/Philips). És ne feledkezzünk az Ultimate Mozart című 5 CD-t tartalmazó antológiáról, melynek egyik nagy erénye, hogy a sok, közismert darab mellé (g-moll szimfónia, K. 550, C-dúr, Jupiter szimfónia, K. 551, C-dúr zongoraverseny K. 467) odacsempész olyan keveset játszott, de csodálatos műveket, mint a zongorára írt a-moll rondó, K. 511, vagy az Ave verum corpus, K. 618 című, alig háromperces kórusmű. Ugyancsak 5 CD-t foglal egybe az Ultimate Bach, rajta többek közt az összes Brandenburgi verseny, valamint a Goldberg-variációk Schiff András előadásában. Nagyon jelentős Bach-antológia a nálunk is sokszor járt dirigens, Philippe Herreweghe nevével fémjelzett 5 lemezes kiadvány, melyen a h-moll mise mellett a legtehetségesebb Bach fiú, Carl Philipp Emanuel egyik egyházi műve is hallható (EMI/Virgin). Szintén a régi zene híveinek ajánljuk azt a nagyszerű Monteverdi-kiadványt (EMI/Virgin), melyen az egyik főmű is hallható (Tankréd és Klorinda párviadala). És egy magyar lemez, amelyen a barokk Alessandro Scarlatti ritkán játszott hét kantátája szerepel Fried Péter erős drámai érzékről tanúskodó baszszusszólójával, a Németh Pál által vezényelt Savaria Barokk Zenekar stilárisan feddhetetlen kíséretével (Hungaroton). És végül az operabarátok ajándékai: Herbert von Karajan náci múltja miatt a háború után Angliában készítette azokat a felvételeit, melyek egy része ma is etalonnak számít, közülük három dalmű elérhető ismét (EMI Classics), ráadásul igen kedvező áron: Verditől a Falstaff (a címszereplő Tito Gobbi), A trubadúr (Giuseppe di Stefano, Maria Callas), valamint Richard Strauss remeke, A rózsalovag (Elisabeth Schwarzkopf, Christa Ludwig).
Ha valami komolyat, tartósat, drágát akarunk ajándékozni, válogassunk a képzőművészeti albumok, képeskönyvek közül. Az idei vitathatatlanul legfényesebb csillag, a korábbi számunkban már ajánlott hatalmas méretű és kétségkívül borsos árú Leonardo da Vinci művészetét ismertető kötet mellett még számos jelentős darab kínálja bájait a kirakatban. Például két új építészeti album a Történelmünk az égből nézve című sorozatban. A kötetek (Ősi korok építészeti csodái, illetve Katedrálisok, templomok és mecsetek) reklámszlogenje („1 könyv 3 méretben!”) nem túlzó, hiszen a repülőgépről készül felvételek kihajtogathatók, így egészen különleges perspektívából is láthatjuk az épületeket, miközben szinte gyereknek érezheti magát az összes felnőtt. A már jól ismert maradványok (Stonehenge, Colosseum, gízai piramisok) mellett olyan ritkaságokat is tanulmányozhatunk, mint például az i. e. IV. században épült petrai kereskedelmi központ vagy a Mexikó közeli Teotihuacánban fekvő „istenek városa”. És új Gulliverként ki ne nézne örömmel az olyan közismertnek vélt, ám madártávlatból még sosem látott épületeket, mint a római Szent Péter-bazilika vagy a gótika egyik csodája, a reimsi katedrális? A képeket szakszerű művészettörténeti ismertetők értelmezik (mindkettő Scolar Kiadó, lapszámozás nélkül, egyenként 6950 Ft). Az albumok közé sorolható, bár szövegében is roppant igényes kiadvány a Hétköznapi életimages/ sorozat, mely most újabb kettővel gazdagodik. Gyáni Gábor szerkesztette a Hétköznapi élet Horthy Miklós korában című, korabeli fotókkal ellátott, szépen tördelt, könnyen kezelhető kötetet. (Corvina, 181 oldal, 5990 Ft) Hasonló erényekkel rendelkezik a Hétköznapi élet Buffalo Bill korában című album. Philippe Jacquin művének bevallott célja a Vadnyugatot övező legendák egy részének eloszlatása. Az izgalmasan illusztrált kötet a földek birtokba vételétől egészen a divatos bajuszviseletekig taglalja a Vadnyugat történetét (Corvina, 191 oldal, 5990 Ft).
Mindkét könyv az éppen adott kor aktuális életlehetőségeinek körét taglalja.
Két zeneszerző zseni
Élni akart és dolgozni, de mindenekelőtt németek és Horthy nélkül Bartók Béla is. A Bónis Ferenc szerkesztette Bartók: Élet-képek című kiadvány hátsó borítóján fakszimilében közölt, 1938 májusában tett „három időszerű bejegyzés”-ében azt kívánja, bárcsak megszabadulnánk „a németek világnézeti, gazdasági, kulturális befolyásától.” Ez a félig album, félig életrajz, félig zenetudományos jellegű dokumentumgyűjtemény immár 21-edik kiadásához érkezett. De ez ne tántorítson el senkit a megvásárlásától; nem utánnyomásról van szó; a minden korábbi változatnál gazdagabb, szebb tördelésű, új dokumentumokkal és fényképekkel kiegészített könyvet vásárolhatunk meg most. Köztudott, hogy Bartók az egyik legfotogénebb alakja volt kultúránknak; Balázs Béla, pályatársa és szövegírója külső megjelenését így jellemezte egyik versében: „Arkangyalgyermekarc, kérlelhetetlen.” A kíméletlen ártatlanság tekintetében összpontosul. A fényképeken azt is nyomon követhetjük, hogy Bartók ruházkodása milyen hangsúlyosan alakult át az idők során – ifjúkorában viselt, hivalkodóan magyaros atilláját elhagyta és ezek után meglehetősen konvencionálisan, mellénnyel ellátott öltönyben járt, a szó minden értelmében begombolkozva, és csak a nyaralásokon vagy a rovargyűjtő kirándulásokon viselt sortot vagy kardigánt. Ám szempártüze mindvégig egyforma erővel lobogott, egész életében izzó tekintete még ma is szinte sokkolja a szemlélőt. A portrék mellett számtalan adalékot kapunk a kor és Bartók művészetének teljesebb megértéséhez: kottáinak címlapjai, kéziratfotók, plakátok, egykorú díszlettervek, igazolványok, szerződések sorakoznak egymás után. Bónis nagyon tapintatosan a háttérben marad, és hagyja megszólalni magát a zeneszerzőt; Bartóktól közölt levélrészletek, műveinek önértelmezései, kortársairól elmondott véleményei mind megerősítik a régen is tudottat, de soha nem elégszer ismételhetőt: ő volt a 20. század egyik legtisztább, leghajlíthatatlanabb, legkövetkezetesebb embere. (Balassi Kiadó, 550 oldal, 8450 Ft).
Nemcsak Bartókot, de Mozartot is ünnepeltük ebben az évben, halálának 250-edik évfordulójára sajnos kevés komolyan vehető kötet jelent meg magyarul, a sok gagyi közül kiemelkedik Volkmar Braunbehrens kötete: Mozart. A bécsi évek (Osiris Kiadó, 587 oldal, 3480 Ft). De még ennél is többet ad Maynard Solomon teljességre törekvő Mozart című monográfiája. A teljesség itt annyit jelent, hogy nemcsak a zeneszerző életét, művészetét, hanem családja előtörténetét, az életében sorsszerű szerepet játszó két város (Salzburg, Bécs) kultúrtörténetét is részletesen ábrázolja az amerikai szerző az eredetileg 1996-ban megjelent könyvében. Ismeretterjesztés és magas zenetudomány, valamint némi freudi alapokon nyugvó pszichológia szerencsés csillagzat alatt találkozik ebben a plasztikus nyelven megírt kötetben, mely figyelembe veszi a kutatás legfrissebb eredményeit is, nem elhanyagolva Mozart pénzügyi viszonyait sem. Solomon ezzel Braunbehrens és H. C. Robbins Landon után ismét eloszlatja a legendát, miszerint a zeneszerző alig keresett valamit; éppen ellenkezőleg, első bécsi éveiben valóságos Krőzusnak érezhette magát; ráadásul csodagyerekként valóságos vagyont halmozott össze, melyet apja aztán annak rendje és módja szerint ellopott tőle, hogy a fiú Konstanze Weberrel kötött házassága miatt végül kitagadja abból a hatalmas hagyatékból Mozartot, melyet a hangversenykörútjain gyermeke keresett meg a család számára – csúnya történet. Gazdag és viszonylag jó minőségben nyomott illusztrációs anyag, szellemes és okosan adagolt jegyzetek, bibliográfia, remekül használható tárgymutató – mindez egy szerűen lenyűgöző; alapkönyv ez nemcsak a zeneszerző rajongóinak. A könyv talán legkimagaslóbb eredménye a Mozart és apja, Leopold viszonyát elemző fejezetek. Solomon nem rejti véka alá pszichoanalitikus érdeklődését, ám ami oly sok felületes szerzőnél kárára, nála előnyére válik az elemzésnek. Leopold Mozart portréját, viszonyát anyjához – mely mintegy előképe volt az ő kapcsolatának zseninek született fiához – regényírói képességekkel festi meg (emeljük ki Barabás András nagyszerű fordítói teljesítményét), és a végkövetkeztetése éppoly meggyőző, mint amilyen meglepő: „Leopold Mozart valóban szerette a fiát. A beteges uralkodási hajlam, a pénzsóvár kizsákmányolás, a vég nélküli vádaskodások, a bűntudat gerjesztése, a gyereket örökös adósnak tekintő szemlélet mind-mind egyetlen lényegi okra vezethető vissza: Leopold kétségbeesetten lavírozott, hogy az egymással összenőtt apa és fiú kapcsolata megmaradjon, mert ha az apa elveszítette volna fiát, azzal odalett volna személyiségének integritása, sőt élete értelmétől fosztották volna meg”. (Park Kiadó, 670 oldal, 7900 Ft/).
Kihagyhatatlan az a kultúrtörténeti kötet, melynek harmadik, jelentősen átdolgozott kiadását vehetjük kézbe a fa alatt. A Görög művelődéstörténet címre hallgató könyv szerzői (Németh György, Ritoók Zsigmond, Sarkady János és Szilágyi János György) megkísérlik, és sikerre viszik a szinte lehetetlen vállalkozást: egyetlen, nem roppant terjedelmű kötetben bemutatni „Európa bölcsőjének” kulturális viszonyait. Ez nem merül ki a művészet, az irodalom, a filozófia, a természettudományok, magyarán a magas kultúra taglalásában, a mindennapi élet fontos apróságai, az antik lakásgondok, fűtési problémák, vásárlási lehetőségek komoly szerepet kapnak a szépen illusztrált oldalakon (Osiris Kiadó, 760 oldal, 7980 Ft). A kultúra éjszakai és kissé ingoványos vidékére kalauzol Maria Janion A vámpír című monográfiája (Európa Könyvkiadó, 549 oldal, 4000 Ft). A lengyel irodalomtudós a „szimbolikus biográfia” alcímet adta könyvének, amely nagy erudícióval tárgyalja egy kulturális mítosz, a vámpirológia mára sem kifulladt művelődéstörténetét. A könyv értékét és hasznát jelentősen emelik a bőséggel közölt szépirodalmi szemelvények, köztük Bram Stoker Drakula című, angolul először 1897-ben megjelent alapkönyvének részletei, melynek első csonkítatlan magyar fordítása immár ugyancsak hozzáférhető (Európa Könyvkiadó, 432 oldal, 2800 Ft).
Korábbi számunkban beszámoltunk Vaszilij Akszjonov remek új regényeiről. Ott többek között a nagy terjedelem nyűgözött le, ám pályatársa, Ljudmila Ulickaja műve, a Szonyecska éppen rövidségével megkapó. A kis terjedelem nem gátja a rendkívül finom ábrázolásnak, Ulickaja elhallgatásai sokat mondanak, és még többet sejtetnek. A csúnya, jelentéktelen külsejű könyvmoly lány, később kétgyerekes asszony élete nem sokat változik a vérzivataros szovjet történelem sodrásában; megbízhatunk benne: ő mindig szeretni fogja zseniális festőnek bizonyuló, hűtlenkedő férjét, elbitangoló gyerekeit, és soha nem mond le az olvasás gyönyöreiről (Magvető, 92 oldal, 1690 Ft).
Vegyünk hát példát karácsonykor Szonyecskáról, nem megfeledkezve a zenehallgatás gyönyöreiről sem! Zenélő karácsonyfa
A korántsem tökéletesre sikerült Bartók-év egy kellemes meglepetéssel zárul. Az új lemezösszkiadás első darabja már elérhető, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén Kocsis Zoltán dirigál két művet: Kossuth-szimfónia, A fából faragott királyfi (Hungaroton). A régebbi, de olcsón ismét megjelentetett Bartók-felvételek közül kötelező a Fischer Iván által vezényelt 3 CD. Remek összehasonlítási lehetőséget kínál, hogy az előbbi két mű ezen is szerepel, valamint egyebek mellett A csodálatos mandarin és a Concerto (Universal/Philips). És ne feledkezzünk az Ultimate Mozart című 5 CD-t tartalmazó antológiáról, melynek egyik nagy erénye, hogy a sok, közismert darab mellé (g-moll szimfónia, K. 550, C-dúr, Jupiter szimfónia, K. 551, C-dúr zongoraverseny K. 467) odacsempész olyan keveset játszott, de csodálatos műveket, mint a zongorára írt a-moll rondó, K. 511, vagy az Ave verum corpus, K. 618 című, alig háromperces kórusmű. Ugyancsak 5 CD-t foglal egybe az Ultimate Bach, rajta többek közt az összes Brandenburgi verseny, valamint a Goldberg-variációk Schiff András előadásában. Nagyon jelentős Bach-antológia a nálunk is sokszor járt dirigens, Philippe Herreweghe nevével fémjelzett 5 lemezes kiadvány, melyen a h-moll mise mellett a legtehetségesebb Bach fiú, Carl Philipp Emanuel egyik egyházi műve is hallható (EMI/Virgin). Szintén a régi zene híveinek ajánljuk azt a nagyszerű Monteverdi-kiadványt (EMI/Virgin), melyen az egyik főmű is hallható (Tankréd és Klorinda párviadala). És egy magyar lemez, amelyen a barokk Alessandro Scarlatti ritkán játszott hét kantátája szerepel Fried Péter erős drámai érzékről tanúskodó baszszusszólójával, a Németh Pál által vezényelt Savaria Barokk Zenekar stilárisan feddhetetlen kíséretével (Hungaroton). És végül az operabarátok ajándékai: Herbert von Karajan náci múltja miatt a háború után Angliában készítette azokat a felvételeit, melyek egy része ma is etalonnak számít, közülük három dalmű elérhető ismét (EMI Classics), ráadásul igen kedvező áron: Verditől a Falstaff (a címszereplő Tito Gobbi), A trubadúr (Giuseppe di Stefano, Maria Callas), valamint Richard Strauss remeke, A rózsalovag (Elisabeth Schwarzkopf, Christa Ludwig).
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
