Kihívója akadt a gyógyszerészi kamara elnökének
Vissza kell szereznünk a gyógyszerésztársadalom érdekérvényesítő képességét – mondta a PharmaOnline-nak a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöki posztjára aspiráló Mikola Bálint.
Decemberben tisztújításra készül a kamara, amelynek elnökségében egykor Ön is szerepet vállalt. Alapítója, és 30 éven át elnöke volt a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének (MOSZ). Unatkozik?
Nem mondhatnám, hiszen van négy gyönyörű unokám, és valójában az utóbbi években már a visszavonulást tervezgettem. A lajosmizsei patikám vezetését már átadtam, miután negyven évet töltöttem a tára mögött, és a MOSZ-nak is már csak tiszteletbeli elnöke vagyok. Ugyanakkor azt látom, hogy leszálló ágban van a hivatásfejlesztés, a társadalmi megbecsültség, a betegellátásban való részvétel. Ellaposodott a gyógyszerészi szakma, drámai a helyzetünk. Érzem ennek erkölcsi felelősségét, ahogyan azt is, hogy most van itt az ideje, hogy lépjünk. Ha lehet változást involválni, annak szívesebben lennék tevékeny résztvevője, mint „elszenvedője”. Sok szakmai konzultáció lefolytatását követően ezért is határoztam úgy, hogy az idei kamarai tisztújításon megpályázom az országos elnöki pozíciót.
Miért nevezi drámainak a helyzetet?
A gyógyszerészet újkori történetének három időszaka volt, amelynek az első etapja a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor tág horizontot nyitottak előttünk. Akkoriban jól ment a szekér, 28+4 százalékos lineárisárrésből futotta fejlesztésre, gyarapodásra, irigyeltek bennünket az orvosok. A korábbi állami alkalmazotti körben sikerült kialakítani a hivatástudatot, megalapoztuk helyünket az egészségügyi ellátó rendszerben, a lakosságot ellátó felkészült gyógyszerészekké váltunk, megújítottuk a képzési programot, értettük a feladatunkat.
Ebbe a mondhatni idilli helyzetbe robbant be a patikaliberalizáció és a gazdasági válság, a degresszív árrés bevezetése, azzal a máig be nem tartott ígérettel, hogy évente felülvizsgálják. Ez volt a mélypont, aztán jöttek a stagnálás évei, ami hamar megmutatkozott az utánpótlásban is: egyre kevesebben jelentkeztek gyógyszerészhallgatónak. Időközben sikerült elfogadtatnunk az orvoskarral a szakértelmünket, de 2010 után egy rendkívül leszabályozott környezet kezdett kialakulni körülöttünk. A többségi tulajdon bevezetését teljes egyetértéssel üdvözölte a szakma, ám ennek a megvalósulása vegyes képet mutat. A patikák jövedelmezőségének romlása miatt sok gyógyszerész határozott úgy, hogy nem kíván tulajdont szerezni eladó patikában, és sokan forráshiány miatt nem is tudnak belevágni saját gyógyszertár megszerzésébe.
(...)
Említette, hogy elérkezettnek látja az időt a változtatásra. Miért gondolja így?
A kormány nekilátott az egészségügy átszervezésének, ez egy lélektani pillanat arra, hogy belépjünk az ajtórésbe. A belügyminiszteri felügyelet előnye, hogy rendet szeretnének látni az ágazatban, így lehetőségünk nyílik érvényesíteni az elképzeléseinket, és tudatosítani a döntéshozókban, hogy a gyógyszerészek egészségnyereséget tudnak előállítani a patikákban, ami gazdaságilag is megtérül. Minapi statisztika, hogy a lakosság több mint 300 tonna gyógyszert dobott ki tavaly, miközben csak a receptköteles támogatott körben a társadalombiztosítás és a lakosság évente 600 milliárd forintot költött ezek finanszírozására. Ha ebből csak néhány morzsát odaadnak a gyógyszerészeknek, akik követik a terápiát, az már megtakarítást jelent. A szakpolitika kitűzött célja az egészségben töltött életévek számának növelése, amihez a patikusok is hozzá tudnának járulni, ha adherens betegmagatartás felügyelete mellett a szűrések, prevenciós programok non-invazív tevékenységeit felvennék a gyógyszerészi szolgáltatások körébe. Súlyos ára lesz annak, ha most, az átalakítás során nem foglalkoznak mindezzel.
Ha bizalmat szavaz Önnek a tagság, változik a kormányzat és a kamara közötti kommunikáció?
A diplomáciára szükség van, ám ez nem jelenti azt, hogy be kell hódolni minden kormányzati akaratnak. A döntéshozó jó döntést csak a szakterület részletes ismerete birtokában képes hozni.
Arról már van tapasztalatunk, hogy ha egy szervezet túl karakteresen képviseli a szakmai érdekeket, könnyen úgy járhat, mint a Magyar Orvosi Kamara (MOK)…
Nem biztos, hogy a MOK rosszul járt, mert az orvosok nagyon határozottan és karakánul kiálltak a hivatásrendi képviseletük mellett. Kétségtelen, hogy kényes a pozíció, de a diplomácia nehéz tudomány. Magam is számos összeütközésnek voltam részese, ám mindig arra törekedtem, hogy adatokkal alátámasztva, széleskörű szakmai vélemény birtokában mutassam be az aktuális helyzetet, demonstrálva a gyógyszerészek hasznosságát. Ezen igazán nem sértődhet meg a döntéshozó. Nem ütközni kell, de nyüzsögni, érvelni, adatokat felmutatni igen. A kamara mostani vezetése úgy tűnik, csak azokat az ügyeket vállalja fel, amit biztosan sikerre lehet vinni.
Visszatérve az átalakításra. Mit lehet tenni vidéken, különösen a hátrányos helyzetű régiókban, ahol se háziorvos, se gyógyszerész?
Az semmiképpen nem megoldás, hogy a helyi boltnak adnak gyógyszerforgalmazási lehetőséget. Adókedvezménnyel, támogatással lehetne kedvezni az új generációnak azokban a kistérségekben, ahol a 90-es években privatizálták a patikákat. Ezzel nem csak a gyógyszerellátást, de egyúttal az alapellátást is segítenék. Hozzáteszem, ha egymásra vetítjük a háziorvosi és gyógyszertári lefedettség térképét, éppen ott vannak még működő patikák, ahol üres a praxis.
Nemcsak háziorvos, hanem gyógyszerészhiány is van.
A koronavírus-járvány irányította rá a figyelmet az infotechnológiára a betegellátásban. Kiépült az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (EESZT). Határozott álláspontom, hogy gyógyszerész nélkül a gyógyszerellátás nem működhet, de a kieső kapacitásokat pótolni lehet. Miért ne lehetne arról elgondolkodni, hogy a fiókgyógyszertár ne szűnjön meg, hanem biztosítsunk online kapcsolatot a beteg és a gyógyszerész között, ahogyan ma már mobil háziorvosi rendelő is működik, ahol csak a szakdolgozó van jelen, az orvos pedig online látja el a feladatát, nem is beszélve az új háziorvosi ügyeleti szolgálatról.
