Miért jó felnőni?

Miért nem akarnak az emberek felnőni? – tette fel a kérdést a Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című könyv bemutatóján az Oriold és Társai Kiadó képviselője. Mint Kathleen Kelley-Lainé, a könyv magyar származású szerzője kifejtette, veszélyes felnőttnek lenni, hiszen az felelősséggel jár, és annak tudatával, hogy egyszer majd meg kell halni. A Magyarországot 1949-ben kisgyermekként, családjával elhagyó pszichoanalitikus, aki tanulmányait Kanadában végezte, 1977 óta Párizsban él és dolgozik. A franciául 1992-ben megjelent írásában – amely az esszé-toplista élére került Franciaországban – a szerző a felnövésre való képtelenséget tárgyalja új felfogásban, Pán Péter mesefiguráján keresztül. Ugyanis szerinte a vidám, szívtelen fiúcska álarca mögött egy szomorú gyermek rejtőzik, aki kétségbeesetten keresi gyermekkora Sohaországát.

A könyvből megtudhatjuk annak részleteit, hogy miért olyan nehéz felnőni napjainkban, és ahhoz is segítséget kapunk, hogy saját felnőtté válásunkat befejezzük. A szakmai elemzés mellett bepillantást kapunk abba, hogy milyen nehézségekkel küzdött meg a szerző saját felnövekedése során, amit az is nehezített, hogy gyermekkorában kellett hazát és nyelvet váltania.

Pán Péter története mellett megismerjük a figura kitalálójának, a skót drámaíró James Matthew Barrie-nek az életét és felnőtté válással kapcsolatos problémáit is. Barrie 1860-ban született egy tízgyermekes család kilencedik gyermekeként – két testvére még a születése előtt meghalt, egy bátyja pedig, aki édesanyjuk kedvence volt, 13 évesen, egy korcsolyabaleset következtében hunyt el –, életét végigkísérték a korai halállal kapcsolatos katasztrófák. Kathleen Kelley-Lainé értelmezésében a Pán Péter-történetben szereplő Elveszett gyermekek (akik Pán Péter társai Sohaországban, ahová úgy kerültek, hogy séta közben kiestek a babakocsiból, nevelőnőjük elhagyta, majd senki nem kereste őket) ezeket a meghalt gyermekeket szimbolizálják.

Barrie édesanyjának is nehéz sors jutott, nyolc éves korában kellett átvennie elhunyt anyjától a felnőttszerepet: a háztartás irányítását. Amikor kedvenc fiúgyermeke meghalt, depresszióba zuhant, ahonnan az akkor hat éves James Matthew úgy próbálta kirángatni, hogy elkezdte utánozni a meghalt bátyot, és történeteket mesélt az anyjának azzal kapcsolatban, hogy a meghalt gyermekek a túlvilágon örökre gyermekek maradhatnak, nem kell felnőniük. Maga James Matthew Barrie is gyermek maradt több szempontból is, egyesek szerint például alacsony testmérete – 150 cm – pszichogén törpeség eredménye volt (az ezen kórképben szenvedők 2 és 15 éves koruk között extrém emocionális stresszt szenvednek el).

Az ötgyermekes Llewelyn Davies-családdal 1897-ben ismerkedett meg Barrie, nekik kezdte mesélni a Péter Pán történetet (az egyik Davies-gyerek volt Péter, a Pán pedig a gonoszkodó görög Pán istenre utal), majd színdarab és novella formában 1904-ben adta ki a gyermekek kalandjait Sohaországban, ahol Péter Pán repülni tud, tündérek, elveszett fiúk, indiai hercegnők veszik körül, és nem kell felnőnie.

Miért szomorú mégis Péter Pán? – teszi fel a kérdést Kathleen Kelley-Lainé. A válasz egyben arra is magyarázatot ad, hogy miért érdemes felnőni: egy gyermek valójában nárcisztikus, csak magát szereti, így magányos is – felnőve válik arra képessé, hogy odafigyeljen másokra, másokat is szeressen – és felidézze saját gyermekkorának történetét, ami addig a tudatalatti homályába volt száműzve. Csak egy felnőtt képes a szimbiotikus kapcsolatok meghaladására, a valódi, önálló személyiséggé válásra, az anyától és a többi tekintélyszemélytől való különbözésre, a gátat jelentő határok átlépésére. És csak egy felnőtt tudja feldolgozni – átélni, majd elengedni – a veszteségeket, és újjászületve a korábbinál gazdagabb életet élni.