Gyógyítás
Miért hatástalanok az antidepresszánsok sok betegben?
2010. január 15. 09:12
.jpg)
Az antidepresszánsok a betegek mintegy felében nem javítják a tüneteket. A Columbia Egyetem kutatóinak új eredményei szerint ennek oka a szerotonin receptorok egyik fajtájának túlzott bősége a középagyban.
Az egerekben végzett vizsgálat volt az első, amely oksági kapcsolatot keresett a szerotonin receptorok száma és az antidepresszánsok hatása között. Távolabbi eredménye a betegek személyre szabottabb kezelése lehet, valamint az olyan betegek azonosítása, akik nem reagálnak az antidepresszánsokra. Igy sokakban elkerülhető lenne a hosszadalmas, drága és fölösleges kezelés.
A vizsgálatot Rene Hen, a Columbia Egyetem farmakológus professzora vezette, és a közlemény Neuron mai számában jelenik meg. Az eredményeket az EurekAlert tudományos hírportál ismertette.
A legtöbb antidepresszáns, köztük a népszerű szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI), hatásukat a középagyban levő raphe magban termelődő szerotonin mennyiségének fokozása révén érik el. A magból az agy más területeire szállított szerotonin megszünteti vagy enyhíti a depresszió tüneteit.
Ha azonban a raphe magban túl sok 1A típusú szerotonin receptor van, akkor egy negatív visszacsatolásos kör jön létre, aminek folytán csökken a szerotonin termelődése. „Minél több antidepresszánssal igyekszünk fokozni a szerotonin termelését, annál kevesebb szerotonint termelnek az idegsejtek, és az egerek viselkedése nem változik.” – mondja dr. Hen.
A kutatók az egerek viselkedését egy gyakran alkalmazott teszttel vizsgálták, amelynek során az egérnek egy számára félelmetes, világos, nyitott helyről kell elvinnie az ételt. Az antidepresszánsok hatására az egerek általában merészebbek lesznek, de az 1A típusú szerotonin receptorok bősége esetén ez nem következik be.
Újabban depressziós emberekben is kimutatták genetikai és képalkotó vizsgálatok segítségével, hogy ha túl nagy az 1A típusú szerotonin receptorok száma a raphe magban, akkor nem várható siker az antidepresszáns kezeléstől. Mindeddig azonban az oksági kapcsolatot nem lehetett vizsgálni, mert a raphe magban csak úgy lehet megváltoztatni a receptorok számát, hogy a változás egyúttal az agy más részeiben is érvényesül.
Dr. Hen és munkatársai új genetikai módszerek alkalmazásával olyan egértörzset hoztak létre, amelynek tagjai beavatkozás hatására képesek voltak sok, illetve kevés 1A szerotonin receptort termelni a raphe magban, úgy, hogy emellett az agy más részeiben nem változott a receptorszint. A genetikailag módosított egerekben a magasabb receptorszint olyan volt, amilyen az antidepresszánsokra nem reagáló emberekben szokott lenni.
A receptorok számának csökkentésével az addig az antidepresszánsra rezisztens egerek egyszerre csak reagálni kezdtek a gyógyszerre. Dr. Hen szerint, ha találnának olyan szert, amellyel emberben is csökkenthető a receptorok száma a raphe magban, feltehetően az emberekben is hasonlóan változna meg az antidepresszánsok iránti érzékenység.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
