Táplálkozás
Miért fogyasztanak a mesterséges édesítőszerek?
Az utóbbi időben többen megkérdőjelezték, hogy a kalóriaszegény mesterséges édesítőszerek valóban alkalmasak-e fogyókúrára. Sőt, hizlaló hatásukról is jelentek meg tudományos közlemények. Mára úgy tűnik, a mérleg serpenyője végleg az édesítőszerek súlycsökkentő effektusa felé billent el – ám ennek elsősorban pszichés, életvezetési okai vannak.
Először is tisztázzuk: alaptalannak bizonyultak, azok a vádak, hogy a négy legelterjedtebb intenzív édesítőszer, a szacharin, az aceszulfám-K, az aszpartám és a ciklamát bármelyike ártalmas lenne. Még 1969-ben jelentek meg olyan tudósítások, hogy a szacharin és a ciklamát patkányokban hólyagrákot okoz. Ezt azóta számos kísérlettel cáfolták. Az aszpartámot is mi mindennel meggyanúsították: hogy árt az agynak, hogy nemcsak fejfájást, de epilepsziás görcsrohamot is kiválthat, sőt agydaganatot is okozhat. Mindez nem igaz.
Jó, lehet, hogy nem árt, de nem is fogyaszt, sőt hizlal, állítják e leggyakrabban használt élelmiszer-adalékanyagok vehemensebb ellenzői. Többek között Susan E. Swither, az amerikai Purdue Egyetem tudósának állatkísérletére hivatkoznak. Ebben a normális cukorral (glukózzal) etetett patkányok kevésbé híztak, mint a szacharinos étellel tápláltak. Ezt azzal magyarázták, hogy a mesterséges édesítőszert a rágcsálók kevésbé érezték édesnek, így az agy önszabályozó mechanizmusa mintegy elválasztotta az éhségérzetet annak kielégítésétől, ami a patkányokat több kalória felvételére serkentette. A megváltozott agyi szabályozás miatt a táplálkozást követően a szacharint fogyasztó állatok testhőmérséklete kevésbé emelkedett meg a természetes cukrot evő kontrollcsoporthoz viszonyítva. Ez közvetett bizonyítéka annak, hogy a mesterséges édesítőszerhez kötött kalóriatöbbletet a szervezet lassabban, nehezebben bontja el.
Ám ezt az idegrendszeri szabályozást senki sem bizonyította emberben, és a humán kísérletek inkább az ellenkezőjét igazolták. Barry M. Popkin, az Észak-Karolinai Egyetem kutatója a The American Journal of Clinical Nutrition nevű szaklapban az édesítőszer testsúlyra kifejtett hatásával foglalkozó 224 közlemény eredményeit összefoglalva jutott arra a következtetésre, hogy használóik túlnyomó többsége fogyott. Voltak ugyan a vizsgált mesterséges édesítőszert fogyasztók között olyanok, akik híztak, de ennek inkább magatartási, pszichológiai, mint biológiai okai voltak. Például azért, mert a kalóriaszegénynek tartott üdítőitalokat gátlástalanul literszámra fogyasztották, mintha sima víz lenne. Vagy, mert az édesítőszer csak alibi volt, hogy falánkságukat elfedjék.
A többség azonban – megint csak életvezetési, pszichés okokból – fogy, és persze elsősorban nem az édesítőszerek, hanem az egyéb diétás rendszabályok betartása miatt. Ahogy Dr. Popkin a The New York Timesnak nyilatkozta, ezek az édesítőszerek fontos támaszai, „mankói” a valódi, súlycsökkentő diétának.
Dr. George Blackburn, bostoni professzor irányította az édesítőszerek hatását vizsgáló egyik legnagyobb és leghosszabb, összesen 175 hétig tartó vizsgálatot, Ők is bebizonyították, hogy akik konzekvensen mesterséges édesítőszert tartalmazó italokat fogyasztottak, átlagosan évi öt kilót fogytak. Pedig ez csak napi 100 kalória mínuszt jelentett, ami néhány százaléka csupán az átlagos energiabevitelnek. Hasonló eredményeket közölt Dr. David Ludwig a Harvard Egyetemről. A cukormentes üdítőt fogyasztó diákok elhízási kockázata 60 százalékkal volt alacsonyabb, a kontrollcsoporthoz képest. Ugyanakkor a pszichológiai tesztek egyértelműen bebizonyították, hogy a mesterséges édesítőszert használók jobban figyeltek a testsúlyukra.
Használjanak hát nyugodtan mesterséges édesítőszert – de ne higgyék, hogy önmagában megoldja a súlyproblémát.
Dr. Nemes János, Népszabadság Online
