Mi vádzsunk

Szenteleky Kornél: Isola Bella

 Valljuk be, még a legkifinomultabb irodalmárok sem ismerik Szenteleky Kornél nevét; akik mégis, nem sokat beszélnek róla. Erre persze nem is igen nyílik alkalmuk, hiszen a költőnek sem jelentéktelen Szenteleky legfontosabb prózai művei, cikkei gyakorlatilag hozzáférhetetlenek, és az Isola Bella 1931-es és 1944-es kiadása óta most jelenik meg először, sajnos bármiféle utószó vagy jegyzet nélkül, mely eligazítaná az érdeklődőt. Ki volt hát e (felvett) nevében a Jókai–Krúdy-hősöket idéző Szenteleky Kornél?

Eredetileg Sztankovicsként született 1893-ban Pécsett; elvégezte az orvosi egyetemet Budapesten, a háború után – tudatosan vállalva a kisebbségi sorsot – rendelőt nyitott a vajdasági Ószivácson, itt hunyt el 1933-ban. Rövid élete alatt terjedelemben is jelentős irodalmi művet hozott létre, írt esszét, kritikát, verset, novellát, regényt, és korántsem mellékesen 1932-ben megalapította a Kalangya című folyóiratot, amely a magyarországi magyar és a vajdasági magyar irodalom közti kapcsolatok elmélyítését célozta. Mert Szenteleky szerint voltaképpen nem is létezik „vajdasági irodalom”, nála csak a jelzők nélküli Irodalom értelmezhető, melynek céljai-vágyai-eszközei egyetemesek.