Mi lesz a Sportkórházzal?

„25 éve dolgozom a Sportkórházban, a Kutató Osztályon, de – mint néhány helyen helytelenül megjelent – nem vagyok orvos" – mondja Haász Péter. Majd folytatja: ugyanakkor felelősséget érez ezért az intézetért, s mivel független a személyi konfliktusoktól, úgy gondolta, összeállít egy programot – korábbi szakértői anyagok felhasználásával –, ami kizárólag a szakmai feladatokra koncentrál. Mint mondja: több, hasonló tervezet is elkészült már korábban, de ezek nem segítettek, inkább rontottak a helyzeten, talán azért, mert szerzőik a maguk útján és módján szerették volna elfogadtatni és megvalósítani az általuk leírtakat, s a különböző érdekszövetségek törekvései kioltották egymást. „Meguntam azt, hogy mindig várunk valamire, és közben csak romlik a helyzet. Azt szeretném, hogy a sportorvosok és a sportegészségügyben dolgozók végre összefogjanak, s közösen, egyetértésben mondják ki: igen, ez az a program, ami jó, amit szeretnénk megvalósítani. Lehet, hogy kicsit naívnak tűnik az elképzelésem, de úgy gondolom, hogy csak egy közösség által támogatott irány vezet a széles körben elfogadott sportorvoslás felé” – magyarázza a Megújuló Sportkórház – a struktúraváltás útja című anyag szerzője, mi vezette arra, hogy leírja az elképzeléseit.
 
A Sportkórház válságban van, jelenlegi állapotában nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyet a magyar sport-, és versenysport állít elé. Ahogy Haász Péter mondja, bár az intézet működőképes, a körülmények egyre rosszabbak. „Elindult ugyan a kórház rekonstrukciója, de a pénz elfogyott, így az építkezés félbe maradt. Mivel kormányzati pénzre nem számíthatunk, más forrásokból – EU-s támogatás, pályázati pénzek – kell a hiányzó összeget pótolni. A tárgyi felszerelés, az infrastruktúra sem alkalmas az elvárható ellátásra, ráadásul a karbantartási költségek még tovább nehezítik a kórház gazdasági helyzetét. Az elmúlt tíz évben folyamatosan változik a kórház struktúrája, s bár valóban voltak olyan osztályok – mentálhigiénés, szülészeti-nőgyógyászati osztály – amelyeket jogosan építették le, hiszen nem kötődnek szorosan a versenysporthoz, ám a belgyógyászati osztály is megszűnt, amire pedig nagyon nagy szükség lenne. Nincs erős kardiológiai részlegünk, pedig fontos, hogy a sportolók teljes testi állapotát lássák és kézben tartsák a szakembereink” – véli Haász. Az is gond, hogy a szűkülő lehetőségek miatt sok orvos elment a kórházból, s a helyzetből fakadó személyi konfliktusok már olyan mértékűek, hogy veszélyeztetik az ellátást.

A Magyar Sportorvos Társaság vezetőségének tagjai korrekteknek, megtárgyalásra és elfogadásra érdemesnek tartja a megújulásról szóló anyagot. „A Sportkórháznak olyan szellemi és gyakorlati központtá kell válnia, ami nem csak a versenysport, hanem a népegészségügy legmagasabb szintű kiszolgálója is, kutató és oktató műhely. A százágyasnak elgondolt új centrumban lennének a fekvőbeteg osztályok – belgyógyászat, sportsebészet, rehabilitáció stb. –, az ellátás zömében ambuláns formában zajlana. Az, hogy milyen lehetne az intézmény működési formája, többféle lehetőség is kínálkozik: maradhat állami tulajdonban, elképzelhető közalapítványi tulajdonlás, de működtethető közhasznú társaságként is”- ad rövid betekintést a programba Haász.

Székely Tamás egészségügyi minisztert június 23-án hallgatta meg az Országgyűlés sportbizottsága a Sportkórház ügyében. A miniszter elmondta, hogy az intézmény rekonstrukciójának befejezésére nincs költségvetési forrás, így erre csak magántőke bevonásával lehet esély. Székely szerint is fontos a sportorvosi hálózat megújítása, mert a jelenleg végzett sportorvosi vizsgálatok sokszor formálisak, s így nem biztos, hogy megalapozott szakvélemények születnek. Fontos lenne egy akkreditált protokoll kidolgozása, mert ha eszerint végeznék a vizsgálatokat, akkor talán elkerülhetők lennének olyan halálesetek, amilyenek a közelmúltban történtek. Haász Péter azt mondja, létezik a miniszter által hiányolt protokoll, azaz módszertani levél, de azt be kellene tartani és egyszerűbbé kéne tenni.

Forrás: medizona.hu