Mi a cochleáris implantáció?

A cochleáris implantáció (CI) olyan műtéti eljárás, amelynek segítségével teljesen siket, illetve súlyos nagyothalló emberek esetében is jelentős hallásjavulás érhető el. Eddig Magyarországon mintegy hatszáz pácienst műtöttek CI-vel, évente pedig negyven-hatvannal nő a számuk.
Az implantátum a belső fülbe ültetett elektródából és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett dekóder egységből áll. Része a rendszernek a külső egység, amely egy hallókészülékhez hasonló beszédprocesszorból és a hozzá csatlakozó mágneses adótekercsből áll. Ez utóbbi továbbítja a belső dekóder felé az elektromos jellé alakított hangingert.
Hogy miért van szükség erre a bonyolult szerkezetre és a vele járó komoly műtéti beavatkozásra? Azért, mert így lehetőség adódik a siket és súlyos nagyothalló emberek számára, hogy a halló közösség részei legyenek. A súlyos hallássérüléssel született, időben - minél korábban, de lehetőleg ötéves korig - implantált gyerekek megtanulhatnak beszélni. Implantátum nélkül erre jóval kevesebb esélyük van, és ha sikerül is elsajátítaniuk a beszédet, az többnyire "siketes", az ép halló emberek számára zavaró hangzású lesz. A hallásukat valamilyen oknál fogva elvesztett felnőttek pedig újra hallhatnak.
Magyarországon évente mintegy száz gyermek születik siketen, illetve súlyos nagyothallóként. A szülők többsége nem küzd ilyen fogyatékkal, és érthető módon elkeseredik a hír hallatán, hogy kisbabája nem hall. Nekik óriási segítség a cochleáris implantátum, hiszen így a gyermek ugyanolyan óvodába, iskolába fog tudni járni, mint az ép halló gyerekek.
Ez elsősorban az integráció szempontjából fontos, tehát hogy a gyermek már a lehető legkorábban egy közösségbe tartozzon egészséges társaival. Legalább ilyen súlyú indok, hogy speciális, hallássérültekkel foglalkozó intézmény országszerte kevés van. Így előfordul, hogy egy vidéki óvodásnak a hét öt napját családjától elszakítva kell töltenie - csak azért, mert túl messze van az óvoda, amelyik fogadja őt. A cochleáris implantátummal ez elkerülhető.
Az implantált gyermekek többsége így ugyanolyan óvodába, iskolába járhat, mint ép halló társai. Szüleik segítségével sikeresen veszik az akadályokat, az implantátum megkönnyíti számukra a beilleszkedést. Felcseperedve pedig teljesen önálló felnőtt életet tudnak élni. Az implantáció tehát sikertörténet. A Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesületére azért volt mégis szükség, mert a hallássérült kisgyermekek szüleinek csöppet sem könnyű a helyzete.
Az első, legnagyobb probléma a hallássérülés megállapítása: elenyésző azon szülészetek száma, ahol megbízható hallásszűrés történik. Többnyire szubjektív módon mérik fel, hogy egy újszülött hall-e vagy sem, és a hallássérült baba kiskönyvében nagyon sokszor áll az, hogy rendben van a hallása. Ez igencsak félrevezetheti a szülőket. Amennyiben egy idő után mégis elkezdenek gyanakodni, és felkeresnek egy orvost, az sokszor különböző magyarázatokkal nyugtatja meg őket. Értékes hónapok vesznek el így, mire a szülők megkapják a diagnózist: a gyermek nem hall.
Ezután hallókészüléket kap a csemete, amellyel elindulhat a hallás felé vezető úton. Sok esetben elég a hallókészülék, de a súlyos hallássérültek esetében többnyire nem vezet eredményre. Ekkor felmerül a kérdés: hogyan tovább?
Sajnos, nagyon kevesekhez jut el egyáltalán az információ, hogy létezik műtéti eljárás, amely segíthet. Az egyesület ezért tűzte zászlajára többek közt az információterjesztést - hogy minél több érintett értesüljön erről a lehetőségről. Az elmúlt évben számos orvosi rendelőben, kórházban, iskolában került kihelyezésre plakát, szórólap, az interneten saját honlappal képviselteti magát az egyesület.
Nagyon nehéz döntés egy szülő számára, hogy megműttesse-e a gyermekét. Ezért a lehető legtöbb információt kell kapnia magáról az eljárásról, arról, hogy milyen készüléktípusok, műtétet végző klinikák közül választhat - és milyen szempontok alapján.
További gond, hogy a társadalombiztosítás nem támogatja teljes körűen az implantáltakat. Míg a műtét és a készülék maga támogatást élvez, az elemek, a szervizelés, a készülék folyamatos beállításai, a cserekészülék már többnyire nem. Egy sérült gyermek nevelése eleve több kiadással jár, az említett tételek pedig tovább nehezítik a szülők helyzetét.
Az egyesület e problémák ismeretében megpróbálja a szülők érdekképviseletét ellátni a klinikákkal, a készülékgyártókkal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szemben. Az útnak még az elején járnak, de az elmúlt évben kialakult lelkes szülői csapat tenni akarását nézve nem maradhat el a siker, amely nemcsak az érintettek, hanem a köz érdeke is.

Dorogman Csilla (MTI-Press)