Mézzel a besugárzás okozta dermatitisz megelőzéséért

A fázis 2 vizsgálat eredményeiről az Európai Multidiszciplináris Rák Kongresszuson (EMCC) számoltak be, egyebek közt arról is, hogy a méz megrövidítheti a dermatitiszes epizódok időtartamát.

Dr. Nichola Naidoo, új-zélandi kutató és kollégái 81 személyt vizsgáltak, akiknek véletlenszerűen kiválasztott felét nem vak módon egy szokásos krémmel kezelték, másik felüket pedig manuka mézzel. A betegek egy részének invazív emlőkarcinómája volt, más részüknek in situ duktális emlőrákjuk, és valamennyien adjuváns besugárzásos terápiában részesültek.

A radiológiai kezelés első napjától kezdve naponta kétszer vitték fel a bőrre a mézet, illetve a krémet, s ezt a besugárzás befejezését követő 10. napig folytatták. A manuka méz tiszta és sterilizált volt, és semmilyen más anyagot nem tartalmazott magán a mézen kívül.

A toxicitást egyrészt vizuális megfigyeléssel állapították meg, a Radiation Therapy Oncology Group (RTOG) akut toxicitási skáláját használva, másrészt digitális fényképeket készítettek a megfelelő bőrterületről. Ez utóbbiakat egy független orvos ítélte meg, aki nem tudta, hogy az egyes betegek bőrét mivel kezelték.

Az irradiációs dermatitisz gyakori mellékhatás az emlő vagy a mellkasfal besugárzása esetén, a 2. vagy magasabb fokozatú reakciók gyakorisága 30–50 százalék. Oka részben egy akut gyulladásos reakció, amelynek során citokinek, szerotonin és hisztamin szabadul fel, valamint megemelkedik a reaktív oxigén species (ROS) szintje. Kezelésére számos helyi készítményt használnak a klinikai gyakorlatban, azonban ezek egyike sem előzi meg az irradiációs dermatitiszt.

A manuka méz monoflorális méz, amelyet az új-zélandi teafának (Leptospermum scoparium) nevezett bokrot látogató új-zélandi méhek készítenek, és már korábban bebizonyosodott róla, hogy segíti a sebgyógyulást és gyulladásgátló hatása van. E hatásokat a méz magas antioxidáns tartalmának tulajdonítják. Kimutatták azt is, hogy elősegíti a nedvedző deszkvamáció és az irradiáció okozta mukozitisz gyógyulását is.

Az új-zélandi kutatók vizsgálatának elsődleges végpontja a 2. vagy magasabb fokozatú irradiációs dermatitisz incidenciája volt, s kiderült, hogy a mézzel kezelt betegekben jóval ritkábban alakult ki ilyen bőrelváltozás, mint a krémmel kezeltekben (37,2%, illetve 57,8%), bár az eredmény – feltehetően a viszonylag kis esetszám miatt – csak marginálisan volt szignifikáns (p=0,08).

Emellett mutatkozott egy olyan tendencia is, hogy kevesebb volt az egy hétnél tovább tartó, 2. fokozatú vagy súlyosabb dermatitiszek aránya a méz alkalmazása esetén, mint a krém használatakor (14,0%, illetve 28,9%, p=0,1), azaz a méz hatására megrövidült a dermatitisz fennállásának időtartama azokban is, akikben kialakult.

Mérték egy 1-től 10-ig terjedő skála alkalmazásával azt is, hogy a méz és a krém közül melyiket volt egyszerűbb alkalmazni, melyik volt kényelmesebb és általában véve melyiket tartották elfogadhatóbbnak a betegek. E tekintetekben szignifikáns különbség mutatkozott a krém javára, de ennek ellenére a méz alkalmazását is meglehetősen elfogadhatónak érezték a betegek – az átlagos pontszám a méz esetében 8,6 volt, a krémében 9,2 (p=0,04).

Az eredmények nem változtak akkor sem, ha figyelembe vették a műtét típusát és a sugárdózist.

Dr. Naidoo szerint az eredmények nagyon bíztatóak, de igazolásukhoz elengedhetetlen egy nagyobb, fázis 3 vizsgálat.