hirdetés
hirdetés
2024. november. 23., szombat - Kelemen, Klementina.
hirdetés

Metafizikai mélység

Casals és a Bach-szvitek

Az EMI fantasztikus művészi nívójú, ráadásul olcsó sorozatában (Great Recordings of the Century) újra kiadott két CD maga a csoda. Hiszen Bachnak ezek a – feltehetően Köthenben, 1717–23 között, nem tudni, kinek, nem tudni, mi célból írott – hihetetlenül virtuóz táncsorozatai voltaképpen nem is léteztek a nagy spanyol (egész pontosan katalán) csellista, Pablo Casals előtt. Nem léteztek, mert teljes egészében soha nem adták elő őket, és részletekben is csak legfeljebb ráadásként egy-egy koncerten. Maga Casals véletlenül jutott a kottához tizenhárom éves korában egy barcelonai antikváriumban. „Nem is tudtam, hogy e művek egyáltalán léteznek. Életem legnagyobb kinyilatkoztatása volt. Tizenkét éven át tanulmányoztam őket, míg végül huszonöt évesen vettem a bátorságot, hogy egyet a nyilvánosság előtt eljátsszak közülük. Elhatároztam, hogy mindegyiket előadom, in extenso, az összes ismétléssel.” Ennek az akkoriban vakmerőnek számító munkának a végeredménye az 1936–39 között rögzített sorozat, e csellószvitek első lemezfelvétele.

Fontos hangsúlyozni, hogy e hat szvit (G-dúr, D-moll, C-dúr, Esz-dúr, C-moll, D-dúr) mindenekelőtt táncok sorozata; franciás helyesírással egy-egy allemande, courante, sarabande, majd menuet vagy gavotte (esetleg bourré) követi egymást, a szviteket minden esetben roppant manuális tudást igénylő, polifon felépítésű gyors tánc, a gigue zárja. Bevezetőként pedig egy-egy prelude hangzik el. Ez utóbbi mintegy hangolás, bemelegítés a játékosnak (és persze a közönségnek is), többnyire akkordfelbontásokból áll, de miféle hangpróba ez! Bach ugyanis a legelemibb zenei mozdulatokat is metafizikai mélységekkel, transzcendentális magasságokkal telítette. A gyors, félelmetes ritmikus lendülettel bíró táncok után a lassú sarabande tételek Bach legmélyebb, legszomorúbb vallomásai – bár e szó inkább egy romantikus zeneszerzőhöz illenék –, közülük a legmegrázóbb talán az Esz-dúr szvité, no meg persze a számtalan film (köztük sajnos Bergmané is) kísérőzenéjévé nyomorított C-moll sarabande.

A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!

A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
E-mail cím:
Jelszó:
Csont András
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés