A mesterséges intelligencia és a természetes félelmek

Magyarország április 10-én csatlakozott az Európai Uniós Mesterséges Intelligencia Nyilatkozatához. Brüsszelben; a Digital Day rendezvényen több uniós ország képviselője írta alá a dokumentumot. A csatlakozott tagországok koordináltan lépnek fel a mesterséges intelligencia kutatása, alkalmazása, jogi szabályozása érdekében. 2025-re a mesterséges intelligencia teljesítménye akár egy teljes emberi agyéval lesz egyenértékű, 2045-re az előrejelzések szerint a teljesítménye a teljes akkori emberiség össz agykapacitásával fog rendelkezni. Az Amerikai Egyesült Államok, de főként Kína átfogó stratégiát fogadott el és hatalmas összegeket áldoz az MI kutatására. Ha a kutatási ágendákat vizsgáljuk, akkor látható, hogy nagyon nagy dominanciájuk van a kínai és az amerikai laboratóriumoknak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos vizsgálódásokban. Ha a publikációk számát nézzük, akkor szintén van nagyon nyomasztó a fölény, ugyanakkor az is igaz, hogy vannak olyan egyedi előnyök, amiket az európaiak tudnak használni.

Ezek voltak azok a pressziók, amelyek az Európai Uniót különböző lépésekre kötelezték?

Szabados Levente: Pontosan. Ám nem egy önkéntes mozdulatról van szó, hanem nagyon kiélezett versenyről. Azt kell látni, hogy általánosságban véve a nemzeti vagy közösségi szintű befektetés a mesterséges intelligenciába, nem újdonság. Nagyjából az 1950-es évek közepétől kezdve foglalkoznak ezzel a témakörrel, azóta az állami szerepvállalás fokozatosan csökkent. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a mostani mesterségesintelligencia-hullámot főként a piac finanszírozza, ezen belül is a nagy informatikai óriások (Google, Microsoft, Facebook, IBM, Baidu) közvetlen befektetései, illetve magánlaboratóriumai adják a tudományos érték jelentős részét.

Az európai uniós direktíva is három fő pontra helyezi a legfőbb hangsúlyt: az első a versenyképesség fenntartása, annak a veszélynek a kiküszöbölése, hogy csak magánfinanszírozásból támogassanak alapkutatási feladatokat. Ne csak Kína és az USA, hanem az Európai Unió is fektessen közvetlenül a kutatási témákba. A távlati cél pedig az, hogy ezek a technológiák általánossá váljanak a piacon.

A második dolog, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, miszerint nagyon komoly társadalmi-gazdasági nyomást is létre fog hozni az, hogy rengeteg művelet, munkafolyamat válik automatizálhatóvá. Ez azt jelenti, hogy egy általános célú technológia megjelenése a piacon komoly átrendeződést okoz, létrehozza a fejlett régiókat, cégeket, emellett viszont nagyon komoly össztársadalmi nyomást is generál. Rengeteg olyan munka, művelet, munkafolyamat, amely eddig kizárólag emberinek minősült, ezután automatizálható lesz, ami súlyos munkanélküliségi hullámot okozhat, amennyiben nem ellensúlyozzuk ezt a folyamatot a képzéssel. Vannak ugyanakkor olyan dolgok, amelyekben nálunk, embereknél van az előny. Ebbe a körbe tartozik például a kreativitás. Fontos, hogy a változások nem azt jelentik, hogy mindenkinek közvetlenül mesterségesintelligencia-szakértővé kell válnia, hanem olyan helyettesítő képességekkel kell hogy rendelkezzen, amelyek révén be tud tagozódni a kreatív szolgáltató szektorba.

Szabados Levente előadást tart a mesterséges intelligenciáról

A harmadik pillért az etikai kérdések jelentik. A mesterséges intelligencián nem valami ködös dolgot kell érteni, hanem azt a képességet, hogy adatokból előrejelzéseket, predikciókat lehet nyerni. Az adatokhoz való hozzáférés is komoly feladatot jelent.

Az európai mesterségesintelligencia-nyilatkozat azt mondja, hogy 2019 végéig az unió szeretne eljutni odáig, hogy egy etikai irányelvrendszert dolgoz ki, amely az európai alapjogi chartából következik, és leírja, hogy a tagállamokon belül mit és hogyan lehet tenni. Ennek folytatása lenne egy külpolitikai lépés, amiről azonban nem szól ez a nyilatkozat.

Milyen pozitív dolog várható ettől a nyilatkozattól a tagországok és Magyarország számára?

Sz. L.: Kétfelé bontanám a választ. Magáról a nyilatkozatról azt mondanám, hogy nagyon jó keretet biztosít arra, hogy lehessen fejlesztési koordinációt és finanszírozást végrehajtani. Mondjuk keretrendszerbe tudjuk foglalni az oktatáspolitikai részét, illetve legyenek közös elfogadható irányelvek. Ami várható, hogy nem ússzák meg ennyivel a tagállamok, ha csak az irányelvre hagyatkozunk, a túloldalon az is látszik, hogy irgalmatlan nagy befektetés zajlik, és ez hatalmas gazdasági beruházásokat okozhat.

Van-e erre uniós pénzforrás, és mennyi lehet a magántőke, amelyet a mesterséges intelligencia fejlesztésre fordítanak?

Sz. L.: Annyit tudok elmondani, hogy másfél milliárd eurós befektetési keret van előirányozva az Európai Bizottság által erre a témára. 2012 és 2017 között a lezárt befektetések 5,5 milliárd dollárt tettek ki. A privát szektorban eközben egy-egy cégcsoport felvásárlása 500-600 millió dollár is lehetett.

Várható-e, hogy hazánkban gyors, kiemelt szerep jut ennek a területnek?

Sz. L.: Három részre bontanám a kérdéskört. Egyrészt a kormányzati reakcióval kapcsolatban várható, hogy különböző programokat dolgoznak majd ki. A második terület az akadémiai, ahol meglehetősen jó alapunk van, hiszen van egy megfelelő akadémiai közeg, és a jelfeldolgozásban egészen előre haladott kutatások zajlanak. Ebben jelentős potenciál van. A harmadik rész pedig az önvezető autós technológia.

Egyelőre a bevezetést több tényező hátráltatja

Az ezt a fejlődést megfinanszírozó állami tőkét nem látom át. Az mindenesetre szinte biztos, hogy az utóbbinak két komponense lenne: a pályázati jellegű kutatási fejlesztési programok, illetve vannak olyan állami hátterű kockázatitőke-alapok, mint például a Széchenyi-tőkealap, amely több milliárd forinttal rendelkezik. Emellett azonban a piaci alapú befektetés szerepe várhatóan domináns kell hogy legyen.

Az európai mesterségesintelligencia-nyilatkozatnak nyilvánvaló, hogy van egy igen szoros együttműködési hozadéka. Arra lennék kíváncsi, hogy ön szerint az együttműködésnek köszönhetően vajon javulhat a kutatás-fejlesztési adatokhoz való hozzáférhetőség, valamint hosszabb távon hatékonyabb lehet-e a fejlesztés, illetve lehetnek-e szorosabb kooperációk a nagyobb cégek között?

Sz. L.: Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a mesterséges intelligencián belül elég komoly változás történt. Nagyjából már 10 éve dominánssá vált a nyílt tudományhoz való hozzáállás, a publikációkat elérhetővé teszik, az ehhez tartozó nyers adatokat is közzéteszik. A fókusznak nem az adat- vagy eszközelérhetőségen kellene lennie, hanem abba az irányba kellene elmozdulni, hogy az akadémiai intézmények jobban ilyen irányba képezzék a hallgatóikat, valamint a működésükkel nagyobb hallgatói közösséget tudjanak megcélozni.

Az uniós dokumentumhoz csatlakozásnak köszönhetően mennyire kaphatnak nagyobb vagy akár kiemelt szerepet a magyar szakemberek, intézmények az európai uniós mesterségesintelligencia-projektekben? Vannak-e ennek már jelei?

Sz. L.: Kvalitásaink, képességeink és erőnk van. Amennyiben sikerül az akadémiai vérkeringésbe jobban beemelni és bent tartani a meglévő nagyon jó szakembereinket, akkor kifejezetten domináns szerepre is próbálhatunk törni. De ennek előfeltétele, hogy az akadémiai finanszírozás, mert a magyar akadémiai háttér elengedhetetlen.

A leginkább éintett ágazatok

Fontos, hogy az általános célú technológia nem a jövőben, hanem a jelenben él. Amikor nem tanítok, akkor abból élek, hogy cégeknek segítek olyan stratégiákat kifejleszteni, amelyekkel a már meglévő lehetőségeket átültetjük a gyakorlatba. Nem szabad úgy elképzelni, hogy a mesterséges intelligencia olyan, mint a filmekből előbucskázó robot, aki kedvesen beszélget velünk. Nagyon komoly gazdasági hasznot hoz a predikciós és automatizációs képesség már most. Nagyon rossz üzenet az, hogy megvárjuk, hogy mi jön majd még.

Kell-e félni a mesterséges intelligenciától?

Sz. L.: Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy ember ne a kalapácstól féljen, hanem a kéztől, amelyik a kalapácsot tartja. Magunktól kell félnünk, nyilván nem személy szerint, hanem társadalmilag, összességében az emberektől. Jó példa ugyanerre a nukleáris technika, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy áramot termeljen, de eközben tömegpusztító fegyverekben is jelen van. A lényeg a társadalom és a mi érettségünk. A történelem tanulságait levonva: érdemes óvatosnak lennünk, de nem a mesterséges intelligenciától kell félnünk, az csak segítheti a munkánkat.

Hol tudnák a mesterséges intelligenciát a leggyorsabban alkalmazni: az egészségügyben, az iparban, különösen az autóiparban vagy a tartalomgyártásban?

Sz. L.: Pontosítanám: nem vagy, hanem és. Azt kell mondjam, hogy az a jó megközelítés, hogy ott, ahol nagy gazdasági haszon várható abból, hogy valamit jól látunk előre – gondolok itt például az egészségügy területén a diagnosztikára, ezen belül is a röntgen- és CT-felvételekre. A komplex képalkotó berendezések felvételeinek elemzése például egy kiemelt terület, hiszen nagyon nagy hozzáadott értéket képviselhet. Ráadásul ez a munka hagyományos módszerekkel iszonyúan fáradságos, és nagy a hibázási lehetőség. Ezért az automatizációja és ennek megfelelően a költségcsökkentése hihetetlen nagy jelentőségű. Hogy ha ipari területen nézzük, akkor az ipari folyamatok, a folyamatirányítás, a termelés és a szervezés automatizálása vagy egy termék fogyásának megjósolása kiemelkedő példa tud lenni. Emellett társadalmi szinten rengeteg online jelenség van, ez tulajdonképpen a folyamat kulturális része, ami mind a fogyasztásban, mind az ajánlórendszerek esetében (Facebook, Google) megjelenik. De ide vehetjük a gépi fordításokat, amelyek szintén a mesterséges intelligencia felhasználásával valósulnak meg. És sajnos meg kell említeni, hogy akár a tömegmanipuláció is kifejezetten a mesterséges intelligenciával támogatott terület, amellyel nagyon komolyan kell számolni társadalmi szempontból. Az automatizált hírgyártás esetén jelentős esély van a jelentős társadalmi változások okozására. A tömegkommunikációban egy-egy hirtelen kiugró hír rendkívül rövid idő alatt elterjeszthető vagy módosítható. Ez egy komoly dilemma lehet.