Merre halad a pszichiátria?

Hiányzó szakemberek és háttérintézmények

Más orvosi társaságokhoz hasonlóan a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) is szakmai szempontok alapján kifogásolhatónak minősítette a tárca által elindított struktúraváltást. Dr. Németh Attila, az MPT elnöke szerint az ágyszámcsökkentés előtt biztosítani kellene a megfelelő háttérintézményeket, amelyek fogadni tudják majd a krónikus, vagy csak ápolásra szoruló pszichiátriai betegeket.

Mivel indokolja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a pszichiátriai ellátás prioritását?.
A WHO Europai Regiojanak egeszsegugyi miniszterei mar 2005 januarjaban kiemelt szerepet szantak a pszichiatriai ellatas javitasanak. Gondoljunk csak a depressziora, amely gyakori, az eletminoseget sulyosan ronto korkep, gyakran vezet munkakeptelenseghez, es rendkivul sulyosak a tarsadalmi-gazdasagi hatasai. Elsosorban ez indokolta az egyseges europai elme- vagy mentalis egeszsegugyi strategia kidolgozasarol szolo javaslatot. A WHO akcioterveben meghatarozta a konkret tennivalok kereteit, tobbek kozott azt is, hogy az intezmenyi rendszer atalakitasa nem veszelyeztetheti az ellatast.

Hazánkban ilyen az aktív ágyszám tervezett csökkentése. Szükséges-e, és ha igen, milyen módon a kieső ellátás helyettesítése?
– Az ágyszám csökkentésével egyetértünk, mert valóban sok krónikus, illetve csak ápolást igénylő beteg „terheli” a pszichiátriai osztályokat. Az ellátó rendszer kórházközpontúsága viszont csak úgy csökkenthető, ha elegendő alternatív ellátó szolgálat, szociális háttérintézmény – demens betegek vagy krónikus szkizofréniában szenvedők számára fenntartott betegotthon – áll rendelkezésre. Ez utóbbiaknál jelenleg sokéves a várakozási lista. Az aktív ellátás valóban eltolódhat a ma minden formájában elégtelenül működő ambuláns kezelés irányába. Ezzel a hagyományosnak tekintett pszichiátriai gondozók és szakrendelések mellett előtérbe kerülhetnének a ma még csak néhány helyen működő nappali kórházak. Itt a betegek napközben képzett szakdolgozók, szocioterapeuták segítségével foglalkozásokon vesznek részt, így állapotuk napról napra követhető. Ebben az esetben szorosabb kapcsolat alakulhat ki az ellátórendszer és a család között, a betegek társadalmi visszailleszkedése jobban előkészíthető, ráadásul sokkal olcsóbban, mint a hagyományos kórházban.

Hogyan válthatja ki a járóbetegellátás a kórházit?
– Ebben nagy jelentősége van a korszerű gyógyszeres kezelésnek, a szkizofréniában például a depóinjekciók alkalmazásának. A mai ellátási rendszerben általában nagyon kevés idő jut egy betegre, ezért lényeges, hogy az érintettek és a hozzátartozók jobban ismerjék a betegséget, időben felismerjék a tüneteik kiújulását, együttműködjenek a kezeléssel, partnerek legyenek a hosszú távú gondozásban. Fontos tehát mindkét fél felvilágosítása.

Magyarországon gyerekcipőben jár a közösségi pszichiátriai ellátás is.
– A mai közösségi pszichiátriai ellátást a legjobb indulattal is csak közösségi szociális ellátásnak nevezhetnénk, ugyanis gyakorlatilag pszichiáterek nélkül működik. Lényege az lenne, hogy a kezelés és a gondozás a beteg otthonában történjen, egyéni problémamegoldással, családi intervenciókkal. Kulcsszereplője az esetmenedzser, aki általában szociális munkás. A pszichiáter csak felügyelő szerepet tölt be a csoportos megbeszélések vagy Bálint-csoportok formájában. A hathavonta készített terápiás tervben rögzíteni kell a célokat, továbbá elemezni a korábban kitűzött célok megvalósulását, az esetleges kudarc okait és a lehetséges megoldásokat.

Milyen betegek ellátását érinti a tervezett ágyszámcsökkentés?
– Elsősorban a pszichotikus betegekét, de a depressziós és a szorongásos betegek vagy a szenvedélybetegségek ellátása is érintett. A fekvőbeteg-férőhelyeknek van egy minimumszintje, amely alá a gazdag és kiváló szociális hálóval és fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező EU-s országok sem csökkentik a pszichiátriai ágyak számát. Nálunk ez most több megyében megtörténhet. Az ágyszámcsökkentés előtt gondoskodni kell a megfelelő háttérintézményekről, amelyek fogadni tudják a krónikus és/vagy csak ápolásra szoruló pszichiátriai betegeket.

Súlyos probléma a szakemberhiány.
Emiatt válsághelyzet is kialakulhat a pszichiátriai ellátásban?– Valóban ez jelenti a legsúlyosabb gondot. Néhány megyében kérdésessé vált a megfelelő ellátás biztosítása, és a szakorvoshiány miatt számos osztály már most is működésképtelen. Az új kollégák száma messze elmarad a kiesőkétől. Nagyon sokan nyugdíjazásuk után is dolgoznak. Látnunk kell, hogy a fiatal orvosok jelentős része külföldre megy dolgozni, és nem kizárólag a jobb anyagi körülmények okán, hanem azért is, mert ott sokkal jobb szakmai feltételeket talál. A Pszichiátriai Szakmai Kollégium ugyancsak kifejezte aggodalmát a szakma feltételeinek rosszabbodása miatt.

Mivel lehetne biztosítani az ellátás muködőképességét?
– A döntéshozóknak végre azoknak a véleményét kellene figyelembe venniük, akik valóban a szakmában dolgoznak. A szakmai kollégium és a társaság által kidolgozott lelki egészség program megvalósításához meg kell kapnunk a minisztérium támogatását. A pszichiátriai gondozók működését a háziorvosi ellátáshoz hasonlóan privatizálni kellene. A bezárásra ítélt egészségügyi intézményeket a krónikus és a demens betegek részére pszichiátriai szociális otthonként, illetve ápolási otthonként lehetne hasznosítani. És jelentősen javítandó a pszichiáterek anyagi helyzete.

Mi történik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel, az OPNI-val? Illetve minek kellene történnie vele?
– A pszichiátria sokszínű tudomány, éppúgy helyet kap benne a molekuláris biológia, a farmakológia, mint a művészetterápia vagy sok egyéb pszichoterápiás eljárás. Az OPNI fennmaradása mindenképpen célszerű lenne, mert jelenleg az egyetlen olyan intézmény, ami komplex módon összefogja a pszichiátriai tudományok fejlődését, rendelkezik azzal a szakellátási, diagnosztikai és kutatói potenciállal, hogy országos idegtudományi központként működjön.