Mérgezhetik a betegeket a sókezelést nyújtó szolgáltatók
Átfogó egészségügyi vizsgálatot sürget a Légúti Betegek Országos Egyesülete, mivel a sókezelést nyújtó hazai szolgáltatók mintegy felénél nem lehet pontosan tudni, hogy milyen sót használnak.
A terület jelenlegi szabályozatlansága, a nem megfelelő alapanyagok használata komoly veszélyeket rejt a gyógyulni vágyó, légúti betegségben szenvedők számára, közölte szerkesztőségünkkel a Légúti Betegek Országos Egyesülete, amely sürgeti, hogy a hatóságok kezdjenek átfogó egészségügyi vizsgálatokat.
Mint leszögezik: Magyarországon több mint 200, sókezelésre szakosodott helyen vehetnek igénybe ilyen szolgáltatást a légúti betegek, azonban ezek közül mintegy 90 esetében a nyilvánosan elérhető adatokban nem szerepel, hogy milyen sóval dolgoznak. A Légúti Betegek Országos Egyesületének saját felmérése megállapította, hogy a szolgáltatóhelyek mindössze tizedében használják a 99,9 százalékos tisztaságú orvosi sót, annak ellenére, hogy a nemzetközi szakirodalom, illetve az egyes országokban érvényes előírások is ezt a minőséget várják el az ilyen típusú kezeléseknél.
A hazai sóterápiás szolgáltatások jelentős részénél himalájai, Holt-tengeri, illetve parajdi sót használnak. Ezek a természetes sófajták olyan hatóanyagokat, nyomelemeket tartalmaznak, amelyek nemcsak csökkentik a kezelés hatékonyságát, de veszélyeztethetik is a légúti betegek egészségét. A szakemberek már a kilencvenes évek közepén lefektették az elvárásokat: „tilos, és az egészségre ártalmas megnövelt magnézium-, kalcium-, kálium-, jód- és festékanyagtartalmú (pl. Holt-tengeri vagy más tengerből származó és a himalájai) sók, illetve az összetapadás elleni adalékot tartalmazó (pl. étkezési) sók használata”.
A sókezelések legegyszerűbb megoldását a sótéglákból épített helyiségek jelentik, ezek légterében azonban bizonyítottan nem áll rendelkezésre az a mennyiségű és minőségű hatóanyag, amelynek terápiás gyógyhatása lehet. A sótégláknál hatékonyabb kezelést nyújtanak azok a száraz sóterápiát nyújtó szolgáltatók amelyek úgynevezett halogenerátort (a száraz só felőrlésére alkalmas készüléket) alkalmaznak. Ezekben az esetekben a kezelés hatékonysága jelentősen függ a készülék minőségétől, a létrehozott részecskék nagyságától és a helyiségbe juttatott hatóanyag mennyiségétől.
Azoknál a szolgáltatóknál, akik ezt a fajta száraz sóterápiát nyújtják, és nem a teljesen tiszta, nyomelemektől mentes, orvosi sót használják, hanem a korábban felsorolt egyéb sókat porlasztják, a kezelésen résztvevők nehézfémeket és radioaktív összetevőket is inhalálhatnak, amelyek a légutakba jutva komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.
Dr. Endre László allergológus főorvos, egyetemi docens októberben, az Orvosi Hetilapban megjelent terjedelmesebb írásában is megerősíti az állításokat: „A száraz só belégzés során, a tudományos ajánlások szerint kizárólag orvosi tisztaságú NaCl alkalmazható, olyan kicsi szemcseméretben, amelyek könnyedén eljutnak a legkisebb bronchiolusokba is.”
A sóterápiás kezelések harmadik módja a nedves, meleg gőzölős módszer, amelynek során nagyon magas, 95-98 százalékos páratartalom mellett lélegzik be a sóval telített levegőt a betegek. A magas páratartalom miatt azonban a légzés során a hatóanyag megtapad a nyálkahártyán és ezáltal csak a felső légutakig jut el. Ennek hátránya, hogy fokozódik a nyáktermelődés, valamint a megtapadt só a nyálkahártyát is irritálja. Így több betegség esetében nedves sóterápia nem is alkalmazható.
A Légúti Betegek Országos Egyesülete saját felmérésének becslése szerint, országszerte akár 100 ezren is lehetnek azok, akik alkalomszerűen vagy rendszeresen igénybe vesznek sóterápiás kezelést. Ugyanakkor a légúti betegségben szenvedők száma elérheti a kétmilliót is, vagyis komoly üzleti lehetőséget kínál a piaci szereplők számára. Azonban a terület szabályozatlansága, a bizonytalan eredetű és hatóanyag-tartalmú sók használata komoly veszélyeket is rejthet magában. A Légúti Betegek Országos Egyesülete ezért azt javasolja, hogy a hatóságok mielőbb kezdjenek átfogó egészségügyi vizsgálatokat.
