Méregtelenítő kúra

– Legújabb könyvében az ökológiai intelligenciát veszi górcső alá. A kötet azt vezeti végig, hogy a radikális transzparencia elvének követésével a fogyasztók kontrollálhatják a gyártókat. Egyre több információt szerezve a termékek előállításának környezeti, egészségi, társadalmi hatásairól, a vevők végső soron az ökológiailag kedvezőbb változatot fogják választani. Én ezt túlzott optimizmusnak érzem akkor, amikor hamarosan 7 milliárd földlakó akar a mainál magasabb színvonalon fogyasztani.

– Valóban nemsokára 7 milliárd ember él majd a Földön, és ha folytatjuk a jelenlegi irányt, az igen kellemetlen következményekkel fenyeget. Mindazonáltal én nem azt javaslom, hogy ne vegyék meg az emberek, amit akarnak és megengedhetnek maguknak, inkább csak azt, hogy lehetőség szerint olyan termékeket válasszanak, amelyeknek kisebb a környezeti hatása, és így összességében csökkenhet a környezetterhelés.

– Persze, de a legtöbb fejlett ország ökológiailag már ma is „nagyobb lábon él”, mint az megengedhető lenne. S aki ma napi 1 dollárból gazdálkodhat, az is szeretne többet költeni…

– Nagyon fontos és nyitott kérdés, mennyire tudjuk optimalizálni az ökológiai hatást. A mindennap használt és vásárolt árukat többnyire XIX–XX. századi módszerekkel gyártják, az üveg ma is úgy készül, mint 1850-ben. Új eljárásokat kell kikísérletezni. Ha a mindennapi cikkeket kisebb ökológiai károkozás árán termelnénk, akkor nyugodtabb lennék.

– Könyvében is említi, hogy a kevésbé fejlett országokban a vásárlásnál az ár az egyetlen döntési szempont, nem a termék környezeti hatása.

– Akinek van gyereke, és tudja, hogy az egyik gyereksamponban található egy mérgező vegyület, bizonyára hajlandó lenne kicsit többet fizetni egy másik, biztonságos termékért. De ehhez kell a radikális transzparencia: információra van szükség, hogy minden terméknél tisztában legyünk vele, mit is veszünk meg. És az a sampon, amelyik jobb a gyereknek, az ökoszisztémának is jobb, hiszen kevesebb méreg kerül a gyártás során a természetbe.

– Magyarországon az emberek nagy hipermarketekben vásárolnak, ahol több tízezer termék található. Nehéz elképzelni, hogy a láncok ellenőrzik a beszállítóktól átvett minden áru összetételét.

– A nagy láncok, mint a Tesco, a Wal-Mart, a Carrefour már elkezdték megváltoztatni a folyamataikat. Beszéltem azzal a beszerzési menedzserrel, aki a Wal-Martnál 4770 különböző saját márkás termékkel foglalkozik. Ő már tárgyal a beszállítókkal, hogy a szén-dioxid-lábnyomot csökkenteni akarja, kisebb toxicitást, kevesebb csomagolást akar. Három-öt év múlva már lesz választásunk, nem kell feltétlenül többet fizetnünk, de tudni fogjuk, melyik termék jobb a gyermekünknek, vagy melyiknek kisebb a környezeti hatása. Ugyanez a gyártóknál is zajlik, a Procter & Gamble például használja az életciklus-elemzés módszerét, és megvizsgál minden árucikket, hol okozza a gyártás és felhasználás során a legnagyobb hatást a globális felmelegedésre. Például az öblítőnél a fő problémát a hozzá használt víz felmelegítése okozza, így kifejlesztettek egy olyan öblítőszert, amely hideg vízben is működik.

– Jelenleg, a gazdasági válság idején, amikor amúgy is spórolniuk kell az embereknek – ha ugyan nem vesztették el az állásukat –, mennyire figyelnek a vásárlók ökológiai szempontokra?

– Ezek a változások már elkezdődtek, de nem gondolom, hogy a következő nagy fellendülésig felerősödnek. Viszont a környezetvédelmi innováció a következő gazdaság motorja lesz. Az addig rendelkezésre álló időben a mérnökök olyan termékeket fejleszthetnek ki, amelyeknek kedvezőbb a környezeti hatása, nem rákkeltőek, és ez nagy versenyelőny lehetne az érintett cégek, országok számára.

– A következő boom tehát egy ökológiai fellendülés lesz?

– Igen, ez jó lehetőség lehet, és ugyanígy az egészség területén is. Az ipar ma százezer különböző vegyületet használ, többségüket sosem vizsgálták meg toxicitás szempontjából, és egy részüket el akarnánk kerülni, ha lenne jobb választásunk. A vegyészek most például felfedezhetnének helyettesítő vegyületeket.

– Mi a véleménye környezeti szempontból arról, hogy a nyugati kormányok éppen a válságtól kétségtelenül szenvedő autógyárakat támogatják?

– Mivel általában a kedvezmények arra vonatkoznak, ha valaki a régi autóját újra cseréli, ezt jónak találom, hiszen az új gyártmányoknak kedvezőbb az üzemanyag-hatékonysága.

 – Könyvében az építőipart mint pozitív példát említi arra, hogy a gyártók elébe mennek a szabályozásnak és önként vállalják a környezetvédelmi standardok betartását. A krízis azonban épp az ingatlanszektorból indult ki. Mennyire tarthatjuk környezetileg kedvezőnek, ha a mégoly zölden épült házak üresen állnak?

– Az építészet zöldülése folytatódni fog, de persze most szünetel, mint minden más az építőiparban. De ha a gazdaság talpra állt, az ökológiailag kedvező házak prémiummal értékesíthetőek majd.

Mártonffy Zsuzsa, FigyelőNet