A külföldre költözés pszichológiája
Menjek? Maradjak?
Sokan költöznek mostanában külföldre. Kalandvágyból vagy a jobb élet reményében. Vajon honnan tudhatjuk, hogy mi fog történni velünk külföldön? Hogy döntsük el, hogy egyáltalán nekünk való-e az országváltás? Az Üzlet és Pszichológia cikke.
Kutatások szerint a mobilitási hajlandóságra négy tényező hat: személyiségtípusunk, a jelenlegi életkörülményeink, a közvetlen környezetünk hozzáállása a kiköltözésünkhöz és az az önmagunkba vetett hitünk.
Személyiségtípusunk
Pszichológiai kutatások sok hasonlóságot mutattak ki a külföldre költöző emberek és a vállalkozók személyisége között. Ugyanis a külföldre költözéshez ugyanúgy szükséges a kockázatvállalás, a merészség, a kíváncsiság és a nyitottság, valamint a bizonytalanság- és stressztűrés képessége, mint ahogy egy önálló vállalkozás beindításánál. Akik bővében vannak a fenti tulajdonságoknak, azok inkább egy izgalmas lehetőségnek, mint egy kényelmetlen helyzetnek látják az országváltást.
Életkörülményeink
Bizonyos élethelyzetekben és körülmények közt könnyebb az elköltözés mellett dönteni, máskor pedig nehezebb. A jelenlegi életkörülményeink, beágyazottságunk meghatározzák, hogy mennyire köt minket ide az életünk. Többféle szinten is megvizsgálhatjuk a magyarországi beágyazottságunkat. Egyrészt átgondolhatjuk, hogy mennyire vagyunk itthon boldogok, elégedettek, megtaláljuk-e a kapcsolódási pontot a napi munkánkkal, a magyarországi életritmussal és az emberek gondolkodásmódjával. Másrészt van-e Magyarországhoz kötődő célunk, küldetésünk vagy kötelezettségünk. Például el kell-e tartanunk idős szüleinket, vagy a munkánk szorosan ide kapcsolódik-e. A harmadik szint pedig, amikor már nem egyedül vagyunk, hanem családdal, és azt kell átlátni, hogy mekkora törést okoz a gyerekek, házastárs életében, ha elköltözünk. Az emberek általában nagynak értékelik azt a veszteséget, amelyet a gyerekeiknek a baráti hálójukból való kiszakadás okoz.
Közvetlen környezetünk véleménye
A kutatások szerint könnyebben döntenek a külföldön élés mellett azok, akik a közvetlen környezetüktől támogatást, bátorítást, vagy legalábbis semleges hozzáállást tapasztalnak a kiköltözéssel kapcsolatban. Külön ki szeretném emelni, hogy nemcsak a szóbeli megerősítés számít, hanem amit sugallanak felénk. Néha ugyan azt halljuk a családtól, hogy „Persze, dönts a saját belátásod szerint, nekünk az a legfontosabb, hogy te boldog legyél.”, mégis bűntudatot érzünk a kiköltözéssel kapcsolatban. Ilyen esetekben a közvetlen környezetünk tudatosan vagy tudat alatt azt üzeni a viselkedésével, hogy nem szeretné, ha elköltöznénk, esetleg a gyerekkori szocializációnk során lett belénk nevelve, hogy a külföldre költözés vagy a szülőktől való eltávolodás nem egy támogatandó dolog. Fontos, hogy szabadnak érezzük magunkat a döntéshozatalban.
Önmagunkba vetett hitünk
Az alacsony mobilitási hajlandóságban sokszor szerepet játszanak az elköltözéssel kapcsolatos félelmek és szorongások. Mennénk, de az alábbi kérdések cikáznak bennünk: Nem leszek túl magányos külföldön? Megtalálom-e a majd a hangot a helyiekkel? Nem fog honvágy gyötörni? Mi lesz, ha vissza szeretnék költözni?
Teljesen természetesek ezek az aggodalmak, mindenkiben felmerülnek, de aki bízik a saját képességeiben és úgy érzi, hogy élete az ő irányítása alatt áll, annak valószínűleg magasabb a mobilitási hajlandósága, mint aki bizonytalan önmagában.
Az utóbbi esetben azt javasolják a szakemberek, hogy ha tehetjük, először rövidebb időre próbáljuk ki a külföldön élést, vagy látogassunk el a kiszemelt országba egy pár hétre, és nézzük meg, milyen ott az élet. Az is segíthet, ha valamelyik közösségi hálón kapcsolatot kötünk az ott élőkkel már a kiköltözés előtt. Mindenekelőtt azonban fontos megismerni, milyen beilleszkedési folyamaton mennek keresztül a külföldre költözők.
