Megmentik magukat a mentők?
A kalocsai mentőállomás felújításért kiált. A hámló vakolat, a beázott falak, az életveszélyes konnektorok és a folyosón átsüvítő szél nem minden, de ha ezek megoldódnának, már az is sokat jelentene - írja a Baon.hu.
A kalocsai mentőállomás 1986-ban költözött a városháza mellől a városi kórház mellé, a Kossuth Lajos utcába. A mostanra szinte teljesen leromlott állagú épület valaha kocsma, annak előtte pedig lakás volt. Az akkori átalakításokat nem követték menetrendszerű és kívánatos felújítások, így az épület egyre rosszabb állapotban van.
– Öt évvel ezelőtt volt egy tetőszerkezet csere. Az állomásépület történetében ez tekinthető a legnagyobb fejlesztésnek – mondja Kiss Zoltán mentőtiszt, amikor körüljárva az épületet a mállott vakolat mellett sétálunk el. – Alig tudok itt olyat mutatni, ami nem felajánlásból újult meg. A mentőautók garázsait is vállalkozók adományaiból finanszíroztuk tavaly. Ők adták a festéket és az eszközöket, mi pedig, az állomás dolgozói, levertük a vakolatot és kifestettünk.
– Az éjszakai tartózkodóban lévő ágyaink egy része is adomány. Van egy kis dobozunk. Abba havonta minden dolgozó, legyen az orvos, ápoló, mentőtiszt vagy műszaki szakember, bedob párszáz forintot. Abból vettünk például ruhafogast meg tévét. A legnagyobb baj mégsem ez. Az épület egyik része meg van süllyedve. Ahol éjszaka az ápolók pihennek, a fal már méter magasan felázott. Emellett a konnektor mellett aludni még egy mentőállomáson sem életbiztosítás – mutatja az ágy melletti foltos falat Kiss Zoltán.
Felvetődik a kérdés, hogy ha ilyenek a körülmények, milyenek lehetnek a műszerek és az autók. Az életmentő felszerelések egyáltalán adottak-e?
– Kétségbe esésre semmi ok. A műszereink fejlettek, és azokat kérésre pótolja, cseréli is az OMSZ. A mentőállomás csapata azonban régóta gondolkodott azon, miként segíthetne magán az épületen, a életkörülményeken, hisz itt az év 365 napján, a nap 24 órájában, mindig van valaki. Szinte ez a második otthonunk. Így jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy alapítványt, ami csak a miénk.
