2024. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés
hirdetés

Megfér egymás mellett az állami és a magán?

Az elmúlt években a hazai magán-egészségügyi kiadások ütemesen nőttek, tavaly elérték az ezermilliárd forintot, és 2021-ig évi négy-öt százalékos további növekedést jósolnak a szakértők, írja a Piac és Profit.

Hazánkban körülbelül 300 milliárd landol fehéren vagy feketén a magánegészségügy szereplőinél: ma 200 milliárd az ágazat papíron kimutatott árbevétele, a fennmaradó 100 milliárd pedig számla nélkül jut a magánorvosok zsebébe a lakásrendelőkben. Az egészségcélú kiadásokban a magánköltések aránya messze meghaladja az uniós átlagot, míg a GDP-arányos állami egészségügyi kiadások terén sereghajtók vagyunk. A rendszer több sebből vérzik, rendbe tenni hosszú idő lesz, ha egyszer, végre a politika is úgy akarja. A világban szinte sehol nem működik az egészségügy magánfinanszírozás nélkül. De a költések struktúrájában hatalmasak a különbségek.

Ausztriában viszonylag alacsony az elkerülhető halálozások száma, ami arra utal, hogy itt az egészségügyi ellátás hatékonyabb, mint az unió legtöbb országában, még akkor is, ha Ausztria összességében nincs a legjobbak között. Az osztrákok az unió más polgáraihoz hasonlóan tovább élnek ugyan, de ezeket az éveket kevesebben töltik jó egészségben.

Az egyéni életvitel okozta kockázatok jelentős problémát jelentenek az osztrák egészségügyben. Az elhízottság ugyan alacsonyabb, mint a legtöbb EU-államban, de mind a felnőtteknél, mind a fiataloknál emelkedik. Ausztriában is bevezetik az általános dohányzási tilalmat a vendéglátóiparban, egyidejűleg nemzeti akcióterveket dolgoztak ki, hogy egészséges táplálkozásra és mozgásra ösztönözzék a lakosságot, és visszaszorítsák az elhízottság arányát.

A nem kielégített egészségügyi szükséglet szempontjából Ausztriában a legjobb a helyzet az unióban. Míg a betegek viszonylag magas biztosítási díjakat fizetnek, megfelelő a hátrányos helyzetű rétegek védelme, akik számos szolgáltatást ingyenesen vehetnek igénybe. Tíz biztosítóval szerződött orvos közül azonban csaknem hat már legalább 55 éves, így a biztosítók orvosainak jelentős száma a következő 10–15 évben nyugdíjba megy.

Az osztrák egészségügyi rendszer viszonylag drága, és erősen a kórházi betegellátásra összpontosít, így ezen a területen mód van a hatékonyság növelésére, ha a betegeket a költséges fekvőbeteg-szektorból a járóbeteg-ellátásba terelik. Az egészségügy fejlesztésének középpontjában a 2017-ben elfogadott alapellátási reform áll. A cél az, hogy új szakrendelőkkel egészítsék ki az alapellátást. A rendszer hatékonyságának növelése különösen fontos, mivel az ország egészségügyi kiadásai – fejenként 4000 euró körül mozognak, ami ezer euróval több, mint az uniós átlag – a következő években-évtizedekben tovább fognak emelkedni.

Az egészségfinanszírozás kompetenciái megoszlanak a központi kormány és a tartományok szervei között, de sok területen önigazgató intézmények – a tb szervei és a szolgáltatók – felelősek. Tizennyolc tb-pénztár működik, köztük a kilenc tartománynak van egy-egy. Ezek együttműködnek a regionális orvosi kamarákkal és más illetékes szakmai szervezetekkel. A biztosítottak szabadon hozzáférhetnek az ellátás minden ágazatához, választhatnak, hogy a biztosító orvosához mennek, vagy plusz fizetésért maguk választanak orvost. Ausztriában hozzájárulást kell fizetni a receptkiváltásnál, illetve a kórházi ápolásnál, de a rendszer olyan, hogy ez túlságosan vagy egyáltalán ne terhelje a szociálisan rászorulókat. Az egészségügyre fordított magánkiadások az összkiadás 18 százalékát teszik ki, szemben a 15 százalékos uniós átlaggal.

További nemzetközi példák a cikkben

(forrás: Piac & Profit)
hirdetés

Könyveink