Megfejthetetlen titok

Julio Cortázar: Bestiárium

Egy szép kötettel és egy megkapó önvallomással ünnepli az Ulpius-ház 150. könyvének megjelenését. A vallomásban Kepets András igazgató elmondja, hogy kamaszkora egyik legkedvesebb írójának kiadásával szeretné emelni az ünnep fényét.

Julio Cortázart (1914–1984) a magyar közönség a Nagyítás című Antonioni-film forgatókönyvírójaként ismeri, holott annak csak a kiinduló ötlete köthető a nevéhez. A Brüsszelben született és Párizsban elhunyt, mégis elsősorban argentinnak tartott nagy író egyik főműve, az Ugróiskola legkivált lefordíthatatlansága miatt nincsen meg magyarul, ugyanakkor novelláit már olvashatta a közönség – jóllehet Nagyítás című kötete meglehetősen régen, 1977-ben jelent meg. Cortázar mégsem különösebben népszerű nálunk, e téren García Márquezzel nem veheti fel a versenyt.

Bár – mint minden latin-amerikai szerző – alapvetően ő is „olvasóbarát”, vagyis mindig figyelembe veszi a közönség gyermeki kíváncsiságát, a cselekmény iránti éhségét, mégis sokkal intellektuálisabb, sokkal bonyolultabb gondolkodású szerző, mint kolumbiai pályatársa.

Az új magyar kötet alapja az először 1951-ben megjelent Bestiárium című novellagyűjtemény. Egyszerű, de pontos cím, hiszen szinte minden elbeszélésben felbukkannak az állatok, ráadásul végzetes szerepben. Ez némiképp Kafka „állatos” novelláira emlékeztet, a formálás lényege ott is valamilyen axióma: Gregor Samsa rovarrá változik, és ez a továbbiakban nem vitatható tény, minden más ebből következik – nincs titok, legfeljebb az átváltozás ténye vagy miértje.