Megfejtették az MRSA titkát
A University of Notre Dame kutatóinak eredményei rávilágítanak arra, hogy a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus miként szabályozza a sejten belüli kritikus keresztkötéseket a béta-laktám antibiotikumok elleni rezisztencia kapcsán
A Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban Shahriar Mobashery és Mayland Chang és munkatársaik által közzétett vizsgálat feltárja annak mechanisztikus alapját, hogy a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) miként válhatott ilyen nehezen kezelhető kórokozóvá az elmúlt fél évszázadban, mely alatt gyorsan elterjedt szerte a világon. Az MRSA modern törzsei széles körű rezisztenciát alakítottak ki az antibiotikumokkal, köztük a béta-laktám antibiotikumokkal (például a penicillinnel) szemben. Az MRSA-ban megtalálható penicillinkötő fehérje 2a típusának röntgenstruktúrájában egy allosztérikus kötőhelyet fedeztek fel; az enzim a keresztkötő reakciókért felelős. (Allosztérikus helynek nevezzük az enzim felületén azt a kötőhelyet, mely nem azonos az aktív hellyel.) A kutatók igazolták, hogy 60 Ångström (6 nanométer) távolságra elhelyezkedő sejtfali fragmentum által kifejtett allosztérikus triggerhatás olyan non-konformális változásokat hoz létre, melynek nyomán az aktív hely zárt konformációból nyitottá alakul, ami az enzim fiziológiás hatását katalizálja.
Azt is kimutatták, hogy a béta-laktám antibiotikumok új képviselőjének számító ceftarolin (melyet az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága, az FDA éppen a közelmúltban fogadott el) képes az allosztérikus helyhez kötődni és létrehozni az aktív hely hasonló allosztérikus megnyílását. Az allosztérikus kontroll megzavarása révén mód nyílik arra, hogy a ceftarolin másik molekulája elérje az aktív helyet, melynek következtében gátlódik az enzim funkciója, ami az MRSA általi sejthalálhoz vezethet. Az antibiotikum imént vázolt hatásmechanizmusa példa nélküli, és fontos információkkal szolgál az MRSA-val szemben hatásos új szerek kifejlesztéséhez.
Az MRSA egy nehezen kordában tartható kórházi patogén, mely az utóbbi években egyre szélesebb közösségekben terjed, különösen például a kórházakban, börtönökben, öltözőkben és gyermekintézményekben. Csak az Egyesült Államokban évente 100 ezerre teszik a fertőzöttek számát.
