Másság és kiközösítettség
2019. július 16. 11:44
Elég az egészségügyben körülnézni, hogy megértsük, miként bánnak azokkal, akik nemi identitásuk, anatómiai állapotuk vagy szexuális orientáltságuk okán mások. Rozsos Erzsébet ápolásetikus írása a Népszavának.
(...) Egy fiatal férfi érkezett a sürgősségi osztályra, kérte a klinikai vizsgálatát és ellátását. A személyzet rettenetesen zavarban volt, mert a férfi nőként volt feltüntetve a személyazonosításhoz használt dokumentumokban. A recepción lévő ápoló kétségbeesetten telefonált segítségért. Láthatóan az ügyeletvezető sem volt a helyzet magaslatán.
Az interszexuálisok születésük óta megszenvedik testük másságát. Elsődleges és/vagy másodlagos nemi jellegeiket tekintve nem tartoznak bele egyértelműen az orvosi értelemben vett női vagy férfi kategóriába - vagy épphogy egyszerre mindkettőbe besorolhatók. A kromoszómák változása vagy hormonális ok miatt, de már a születéskor csak hosszas hezitálás után meri az orvos megmondani a csecsemő nemét. Későbbi identitását megjósolni pedig szinte képtelenség. Ez a bizonytalanság rengeteg fájdalmat és szenvedést okoz a gyermeknek is, a szülőnek is, és egyenes következménye a műtét és pszichoterápia.
Nemzetközi szervezetek - többek között az ENSZ, UNICEF, WHO - közös állásfoglalásban (2014), az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése határozatban (2017) állt ki az interszexuális gyermekeken, beleegyezésük nélkül végzett ún. „normalizáló” műtétek ellen, amit kényszersterilizálásnak tekintenek. Felszólították az egészségügyi szolgáltatókat, hogy halasszák el ezen műtétek elvégzését mindaddig, amíg az érintettek saját maguk nem tudnak azokról dönteni. A 18 év alatti gyermekek szülei elvileg az egészségügyileg nem indokolt „normalizációs” műtétekbe nem egyezhetnek bele. Mivel azonban nálunk születéstől felnőttkorig, vagy tovább nem létezik teljes, részletes protokoll az interszexuális gyermekek, felnőttek kezelésére vonatkozóan, számos jogsértés következik be. Soha senki sem vizsgálja, mennyire sérül a tájékoztatáshoz való jog a folyamatban.
Felnőttkorban a helyzet még rosszabb. Az érintettek ellátására a magyar egészségügy nincs felkészülve. A családorvos tanácstalan. Példa erre a "háziorvosi törzskarton", annak technikai leírása. Ahol csalni tanítják a háziorvosokat, úgy, hogy közben egy bizonyos csoport életét is veszélyeztetik. Nevezetesen az alapadatok felvételénél semmiféle más lehetőség nincs, mint az orbáni, semjéni, kövéri meghatározás szerint eldönteni: valaki férfi vagy nő. Hogy transzszexuális vagy interszexuális is lehet valaki, esetleg éppen egy „nemváltó” műtéti folyamatban van, ennek dokumentálása Magyarországon nem létezik. (...)
(forrás:
Népszava Online)
