Marihuána receptre?
Az angol Beckley Alapítvány szerint módosítani kell a kábítószertörvényt és engedélyezni kell, hogy az egyes országok maguk állítsák elő és árusítsák az egyéb élvezeti cikkekhez hasonlóan a cannabis-származékokat. A tiltás több kárt okoz, mint maga a szerfogyasztás – állítja a szervezet alapítója, Amanda Feilding.
A cannabis-származékok (a marihuána és hasis) a legszélesebb körben használt illegális kábítószerek. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) legutóbbi adatai szerint 2006–2007-ben mintegy 166 millió 15 vagy ennél idősebb személy használt rendszeresen marihuánát.
A Beckley-bizottság jelentése nem hagy kétséget afelől, hogy a cannabiskészítmények egészségkárosító anyagok, főleg, ha valaki tinédzserként kezdi a fogyasztást. Az ilyeneknél nő a pszichózisok, a tüdő- és szívbetegségek előfordulásának a kockázata. E fiatalok nagyobb eséllyel maradnak ki az iskolából, követnek el közlekedési baleseteket, és válnak rossz szülőkké. A cannabis sajnos „kapu” lehet a többi kábítószer felé, hiszen fogyasztói nagyobb valószínűséggel fognak kipróbálni vagy rászokni keményebb drogokra, a heroinra vagy a kokainra. Egy 20 élvezeti anyaggal végzett átfogó angol elemzés szerint a marihuána – jóval az alkohol és a cigaretta mögött! – a 11. legveszélyesebb anyag.
E sok negatívum ellenére a Beckley-jelentés szerint a cannabis mind a fogyasztónak, mind a társadalomnak kevesebb bajt okoz, mint a többi illegális kábítószer (pl. a heroin vagy kokain), és jóval kevesebbet, mint a legális élvezeti szerek: a cigaretta és az alkohol.
Eddig marihuána-túladagolásban összesen 2 személy vesztette életét, ezzel szemben évente mintegy 200 ezren halnak meg egyéb illegális szerektől, viszont 2,5 millióan az alkohol és 5 millióan a dohányzás miatt! Míg a szer fogyasztóinak 9 százaléka válik függővé, addig a dohányosoknál ez az arány 32, a heroin- és kokainfogyasztóknál 23, illetve 17, az alkohol esetében pedig 15 százalék.
A jelentés szerint engedélyezni kellene a szigorú szabványok szerint előállított, és a kevesebb hatóanyag miatt pszichológiai problémákat nem okozó marihuána árusítását. Szigorúan életkorhoz kellene kötni a vásárlást, hogy gyerekek ne juthassanak hozzá a szerhez, és szigorúbban kellene büntetni a törvényt kijátszó és az áruval „házaló” személyeket. Ily módon a cannabisfogyasztóknak az engedéllyel rendelkező árusítóhelyek nem kínálnának egyéb kábítószereket, így e szerek nem jelentenének ugródeszkát a többi kábítószer felé.
A büntetés, úgy tűnik, nem csökkenti a cannabisfogyasztást, viszont önmagában komoly károkat okozhat. 2000-ben Ausztráliában például öszszehasonlították, hogy mi történik azokkal, akiket Nyugat-Ausztráliában (itt börtön- és pénzbüntetéssel sújtják azt, akinél marihuánát találnak) vagy akiket Dél-Ausztráliában (itt csak megrovásban részesítik a lebukott személyt) kapnak rajta. Azt találták, hogy a nyugat-ausztrálok 32 százaléka, míg a dél-ausztrálok két százaléka szembesül a későbbiekben elhelyezkedési gondokkal. Akit bűnözőként kezeltek, az nagy valószínűséggel újra bűnügybe keveredett, ráadásul hajléktalanná, illetve sérült párkapcsolatú személlyé vált.
Feilding már azt nagy előrelépésnek tekintené, ha a döntéshozók fontolóra vennék a szigorú tiltás alternatíváját.
Forrás: Oravecz Elvira, Népszabadság Online
