Maratoni futás az egészségért
.jpg)
A hosszútávfutó versenyek résztvevői között ritkább a metabolikus szindróma előfordulása, ami azt jelzi, hogy a rendszeres testmozgáson túl a versenyek által megkövetelt egyszeri, kivételes erőfeszítés is szerepet játszhat a betegség kivédésében. A futók egészségi állapotával foglalkozó National Runners’ Health Study több mint 100 ezer résztvevőjének adatai azt jelzik, hogy a maratoni futók körében kevésbé kell számítani a metabolikus szindróma három elemének számító magas vérnyomás, cukorbetegség és hiperkoleszterinémia előfordulására. Az évente legalább két versenyre benevező sportolók körében a hipertónia kockázata 41 százalékkal, a magas koleszterinszint aránya 32 százalékkal, a diabétesz esélye pedig 87 százalékkal kevesebb, mint a kevesebbet versenyzők között.
Az intenzív testmozgás kedvező hatása nem új felfedezés, a legfrissebb eredmények fényében viszont úgy tűnik, hogy nem pusztán a felkészülés és a verseny során megtett táv számít, hanem a versenyek által megkívánt egyszeri és kivételes igénybevétel is szükséges a kedvező hatáshoz. Az adatok ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy kisebb mértékben csökken a metabolikus szindróma kockázata akkor, ha a sportoló kedvtelésből ugyan nap mint nap szorgalmasan rója a kilométereket, futóversenyen azonban nem szívesen méri össze képességeit másokkal.
Az amerikai sportorvosok hivatalos lapjában, a Medicine & Science in Sports & Exercise márciusi számában közzétett kutatás szerint azok érezhetik leginkább biztonságban magukat a metabolikus szindrómával szemben, akik rendszeres edzést és lelkiismeretes felkészülést követően időről időre rajthoz állnak maratoni futóversenyeken is.
Dr. Simonfalvi Ildikó
