Már ifjúkorban érdemes tisztelni az öregeket és az öregedést
Becca Levy és munkacsoportja már hosszú ideje foglalkozik annak tanulmányozásával, hogy az emberek egészségét, életének alakulását milyen módon alakítja az a lélektani hatás, ahogyan fölfogják és megélik az öregedés megállíthatatlan folyamatát. Most azokat az eredményeket ismertették, melyek évtizedekkel korábban, gondosan megtervezett vizsgálatra önként jelentkező személyek adatainak földolgozásából származtak.
A múlt század hatvanas éveinek vége felé kezdték a vizsgálati személyek összegyűjtését, akik akkor 18-49 évesek voltak. A csoportba 81 nő került, a férfiak száma 305 volt. A kutatók igen részletes lélektani vizsgálatokat végeztek, melyekkel azt igyekeztek tisztázni, hogy a résztvevők milyennek látják az öregkort, mi a véleményük az idős emberekről. A kérdések között például olyanok szerepeltek, hogy mennyire tudnak egyetérteni azzal az állítással: "az öregek tehetetlenek", vagy "az idősek már fölöslegesek a családban".
Az értékelés során figyelembe vették a gondos orvosi ellenőrzések eredményeit is: miképpen alakult a vizsgálati alanyok vérnyomása, koleszterin szintje, tapasztaltak-e depressziót, milyen betegségek fordultak elő a családban.
Becca Levy és munkatársai valamennyi vizsgálati résztvevő eddigi élettörténetét átnézték, és kiderítették, hogy harminc esztendő alatt kinek lett szív- és érbetegsége, ki kapott infarktust vagy kinél fordult elő agyi katasztrófa. Végül az eddigi életutat összehasonlították azokkal a véleményekkel, melyeket a vizsgálat elején a résztvevők az idős korral kapcsolatban vallottak.
A különböző szervi betegségeket és egyéb szempontokat figyelembe véve, az adatok azt bizonyították, hogy a szívinfarktus vagy a szélütés kétszer olyan gyakori volt abban a csoportban, melynek tagjai az idősekhez és általában az idős korhoz negatív módon viszonyultak, mint azok körében, akik szeretettel néztek az idős emberekre és elfogadták az előttük álló korosodás várható következményeit.
Dr. Matos LAjos, MTI