Ízelítő
Május 12. az Ápolónők Világnapja
Május 12-én tartják az ápolónők világnapját, Florence Nightingale-nek, annak az angol nőnek a születésnapján, aki kidolgozta a modern ápolási elveket, és az ápolónői munkát megbecsült hivatássá emelte.
Nevét Firenzéről kapta, a városról, ahol született. Az előkelő társasághoz tartozó gazdag szülők két lányukat a kor igényeinek megfelelően nevelték – irodalmat, nyelveket, zenét és rajzot tanultak, és készültek a rangjuknak megfelelő házasságra.
Florence azonban kilógott a sorból. Nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklődött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, bejárt a kórházakba. Családja elszörnyedt, a korabeli kórházak többnyire sötét, piszkos helyek voltak, tanulatlan, nemritkán iszákos személyzettel. Figyelmének elterelésére szülei európai körútra küldték Florence-t, barátaival bejárta Olaszországot, Egyiptomot, Görögországot, és 1850 júliusában Németországon át tervezték hazaútjukat. Közben látogatást tettek a Düsseldorf melletti kaiserswerth-i kórházban, ahol ápolónőképzéssel is foglalkoztak. Hazatérése után Florence meggyőzte szüleit, és visszatért Kaiserswerth-be, ahol elvégezte a három hónapos nővértanfolyamot.
Az itt tanultakon kívül komolyan tanulmányozta a különböző kórházak ápolási szokásait, és terveket dolgozott ki hatékonyabb, humánusabb módszerekre. 1853-ban a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének nevezik ki, ahol megvalósítja elképzeléseit, ezek közül a szerinte legfontosabbat:
„Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek.”
A kórház ápolási munkájának irányítása mellett cikkeket, tanulmányokat ír az ápolónői munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében.
1854-ben cikkek jelentek meg a Timesban arról, hogy a krími háború angol sebesültjei rendkívül rossz, elhanyagolt körülmények között, ellátatlanul szenvednek. Sidney Herbert hadügyminiszter, aki ismerte Florence tevékenységét, felkérte, hogy vegyen részt a katonai kórházak munkájában. Florence Nightingale 1854 novemberében érkezett Scutariba az általa kiválasztott 28 ápolónővel. Az orvosok, mivel női ápolók eddig nem dolgoztak a katonák között, eleinte bizalmatlanul fogadták őket, azonban néhány nap alatt bebizonyították hozzáértésüket.
A szigorú higiéniai szabályok és a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. A katonák komolyan tisztelték, és mivel lámpájával kézben éjszaka is ellenőrizte állapotukat, a „lámpás hölgynek” hívták. A költő, Henry Wadsworth Longfellow írta „Santa Filomena” című versében:
”In that hour of misery, a Lady with a lamp I see ...” (Gyötrelmemnek órájában egy hölgyet láttam lámpásával ...)
A fronton és a betegek között töltött kemény munka Florence egészségét is megtámadta, amelyet teljes mértékben sohasem nyert vissza.
1859-ben közreműködésével alakult meg az első „Visiting Nurse Association” (körzeti ápolónők egyesülete), 1860-ban pedig megalapította a „Nightingale Training School”-t, amely a modern nővérképzés modelljévé vált. A próbaidős nővérek itt egyéves képzést kaptak, amely elméleti, de főleg gyakorlati munkából állt.
Az évek során Florence Nightingale munkásságát nemcsak Angliában, de az egész világon elismerték. Nemzetközi tekintélynek számított az ápolástudomány területén, több, mint 200 cikket, tanulmányt, könyvet publikált. A polgárháború idején az Egyesült Államok tőle kért tanácsot a sebesült katonák ellátásához.
Munkássága elismeréseként 1883-ban Viktória királynő a „Royal Red Cross”-szal tüntette ki, 1907-ben pedig, elsőként a nők között, megkapta az „Order of Merit” (az angol becsületrend) érdemrendet. 1910. augusztus 13-án, kilencvenéves korában hunyt el.
