Ízelítő
Lasker-díj egy leukémiafajtát gyógyító készítményért és a DNS „átprogramozásáért”
2009. szeptember 15. 11:59
Három kutatót ismertek el a Nobel-díj „előszobájaként” számon tartott Lasker-díjjal egy életmentő leukémiagyógyszer kifejlesztéséért, két továbbit pedig a DNS „átprogramozásáért”, amelynek révén új őssejtforrást nyertek a tudósok. A 250 ezer dollárral (47 millió forintos) pénzdíjjal járó elismeréseket október 2-án adják át New York-ban. Mint az alapítvány honlapján olvasható, az elismerést 1945 óta ítélik oda olyan kutatóknak, orvosoknak és közszolgáknak, akiknek köszönhetően jelentős előrelépés történt a betegségek természetének megértésében, diagnosztizálásában, kezelésében és megelőzésében. Eddig 76 Lasker-díjazott részesült Nobel-díjban, közülük 28 az utóbbi két évtizedben.
A klinikai orvosi kutatások kategóriájában az idén hárman – Brian Druker (54, Oregon Health and Science University), Nicholas B. Lydon (42, Novartis AG) és Charles L. Sawyers (50, New York-i Memorial Sloan-Kettering Cancer Center) – részesültek Lasker-díjban.
Brian Druker és Nicholas B. Lydon fejlesztette ki a Gleevec nevű készítményt, amelynek köszönhetően a krónikus myeloid leukémia egy fatális kimenetelű kórból kontrollálható idült megbetegedéssé szelídült. „A Gleevec egyheti alkalmazása után olyasminek lehettek a szemtanúi, aminek onkológusok soha korábban: a sír szélére került betegek kikeltek az ágyból, és elhagyhatták a kórházat” – hangsúlyozta közleményében az alapítvány. A Charles L. Sawyers irányította kutatásoknak köszönhetően sikerült megelőzni a készítményhez való hozzászokást is, amely némely beteg esetében kialakul.
Az alapkutatás kategóriájában megosztott Lasker-díjban részesült John Gurdon (76, Cambridge University) és Shinia Jamanaka (47, a Kyoto University és a San Franciscó-i Gladstone Institute of Cardiovascular Disease kutatója). Az alapítvány szerint e két kutató munkássága kulcsfontosságú az őssejtek természetének megismerésében, amelyek idővel terápiát kínálnak majd olyan ma még gyógyíthatatlan betegségekre, mint amilyen a Parkinson-kór vagy a gerincvelő-sérülés.
John Gurdon bizonyította be az 1950–1960-as években, hogy a békák bőréből, illetve bélrendszeréből nyert sejtek DNS-ével új ebihalakat lehet létrehozni. Kimutatta, hogy egy kifejlett egyed DNS-e is képes arra, hogy „levezényelje” a szervezet bármely szövetévé történő átalakulást. Munkásságának köszönhetően vált lehetővé, hogy valamely adott szövettípusra jellemző sejteket a DNS „átprogramozásával” fejlődésük korábbi szakaszába „vigyék vissza". 1997-ben más tudósok John Gurdon kutatásai alapján klónozták egy felnőtt juh DNS-ének felhasználásával Dollyt.
Gurdon és Dolly megalkotói az átprogramozott DNS-t petesejtbe ültették be. 2006-ban azonban Shinia Jamanaka képes volt az egér bőrsejtjének DNS-ét úgy programozni, hogy az embrionális őssejtként kezdett el viselkedni. Egy évvel később ez az átprogramozás emberi sejtekkel is sikerült.
Jamanaka tevékenysége vezetett oda, hogy kidolgozták az emberi őssejtek előállításának új módszerét. Ezáltal elhagyhatóvá vált az etikai aggályokat kiváltó korábbi módszer, amikor a petesejtbe beültetett DNS-sel magzati kezdeményeket hoztak létre őssejtek kinyerésére. A laboratóriumok többsége napjainkban az új eljárás segítségével nyer úgynevezett indukált pluripotens őssejteket (IPS), amelyek tulajdonságaikban a magzati őssejtekhez hasonlítanak.
Brian Druker és Nicholas B. Lydon fejlesztette ki a Gleevec nevű készítményt, amelynek köszönhetően a krónikus myeloid leukémia egy fatális kimenetelű kórból kontrollálható idült megbetegedéssé szelídült. „A Gleevec egyheti alkalmazása után olyasminek lehettek a szemtanúi, aminek onkológusok soha korábban: a sír szélére került betegek kikeltek az ágyból, és elhagyhatták a kórházat” – hangsúlyozta közleményében az alapítvány. A Charles L. Sawyers irányította kutatásoknak köszönhetően sikerült megelőzni a készítményhez való hozzászokást is, amely némely beteg esetében kialakul.
Az alapkutatás kategóriájában megosztott Lasker-díjban részesült John Gurdon (76, Cambridge University) és Shinia Jamanaka (47, a Kyoto University és a San Franciscó-i Gladstone Institute of Cardiovascular Disease kutatója). Az alapítvány szerint e két kutató munkássága kulcsfontosságú az őssejtek természetének megismerésében, amelyek idővel terápiát kínálnak majd olyan ma még gyógyíthatatlan betegségekre, mint amilyen a Parkinson-kór vagy a gerincvelő-sérülés.
John Gurdon bizonyította be az 1950–1960-as években, hogy a békák bőréből, illetve bélrendszeréből nyert sejtek DNS-ével új ebihalakat lehet létrehozni. Kimutatta, hogy egy kifejlett egyed DNS-e is képes arra, hogy „levezényelje” a szervezet bármely szövetévé történő átalakulást. Munkásságának köszönhetően vált lehetővé, hogy valamely adott szövettípusra jellemző sejteket a DNS „átprogramozásával” fejlődésük korábbi szakaszába „vigyék vissza". 1997-ben más tudósok John Gurdon kutatásai alapján klónozták egy felnőtt juh DNS-ének felhasználásával Dollyt.
Gurdon és Dolly megalkotói az átprogramozott DNS-t petesejtbe ültették be. 2006-ban azonban Shinia Jamanaka képes volt az egér bőrsejtjének DNS-ét úgy programozni, hogy az embrionális őssejtként kezdett el viselkedni. Egy évvel később ez az átprogramozás emberi sejtekkel is sikerült.
Jamanaka tevékenysége vezetett oda, hogy kidolgozták az emberi őssejtek előállításának új módszerét. Ezáltal elhagyhatóvá vált az etikai aggályokat kiváltó korábbi módszer, amikor a petesejtbe beültetett DNS-sel magzati kezdeményeket hoztak létre őssejtek kinyerésére. A laboratóriumok többsége napjainkban az új eljárás segítségével nyer úgynevezett indukált pluripotens őssejteket (IPS), amelyek tulajdonságaikban a magzati őssejtekhez hasonlítanak.
MTI
