Lantos a látszatmegoldásokról
Össze tud omlani a magyar egészségügy? – kérdezte a 24.hu Lantos Gabriellát, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatóját.
Úgy, ahogy az ikertornyok összeomlottak New York-ban, soha nem fog. Valamiféle ellátás valakiknek valahol mindig lesz. A kérdés inkább az, hogy rendszerszinten tud-e így működni, és már sok helyen, sok szakmában nem tud. Maguktól zuhannak be területek, geográfialiag és szakmailag is. Valóságosnak tűnik az a forgatókönyv, hogy egymillió ember háziorvos nélkül marad. De ezt sem úgy kell elképzelni, hogy egyáltalán nem lesz gyógyítás. Lesz, csak nem a faluban, hanem a területi központban.
Vagyis drámai a helyzet, de meg lehet szervezni a háziorvosi ellátást is, akár Nógrádban, ahova nem megy senki gyógyítani?
A rendszer működtetőjének az a feladata, hogy alkalmazkodjon a strukturális változásokhoz. Mert lehet alkalmazkodni. 10-15 ezer fő számára praxisközöséggel meg lehet szervezni a háziorvosi ellátást. Négy-öt orvos, öt-nyolc szakdolgozóval látná el a betegeket. A megyei kórház igazgatója kirendelné, hogy ezt a feladatot a hét meghatározott időszakában végezzék. A hét többi napjain végezhetnek komoly szakmai munkát a városi kórházban. Működőképessé lehet tenni az egészet, csak ma erre senki nem figyel.
Próbálkozások azért vannak: milliókat adnak a betöltetlen praxisokat elfoglaló háziorvosoknak.
Látszatmegoldás. Ennyiért nem mennek Nógrádba a háziorvosok és a gyerekorvosok. Másként kell reagálni. Rendszerszinten kell megérteni és kezelni a problémát. Persze egy ekkora struktúra átalakítása sok ember érdekét sértené. Nagy politikai bátorság kell kimondani, hogy valami nincs és nem is lesz soha többet. És ahhoz is kell bátorság, hogy szembenézzen azzal az évtizedekig tartó politikai hazugsággal, hogy a magyar állam képes ingyen mindenki számára mindenütt ugyanazt az ellátást nyújtani. Nem képes. Ha ezt valaki kimondja, akkor ő lesz a hibás, nem pedig az elmúlt ötven év, amiben ez zajlott. Ezért nem mondja ki ezt senki.
