Különböző parazitatörzsek – más-más hatás
A Toxoplasma gondii nevű protozoon az emberek mintegy 25 százalékában jelen van. Ismert, hogy ez a parazita megváltoztathatja a megfertőzött gazdaállat – köztük az ember – viselkedését. Az erről szóló tanulmány az Infection and Immunity márciusi számában jelent meg.
Jianchun Xiao és munkatársai a Johns Hopkins Egyetem orvoskaráról kimutatták, hogy a T. gondii Európában és Észak-Amerikában leginkább elterjedt három különböző, bár genetikailag igen hasonló törzse nagyon eltérő módon változtatja meg a gazdaszervezet génexpresszióját. A vizsgálatot Toxoplasma törzsekkel megfertőzött humán neuroepitelióma sejteken végezték, s az eredményt mikroarray elemzéssel állapították meg. Az I. típus által okozott fertőzés elsősorban a központi idegrendszerrel kapcsolatos géneket érinti, a III. típus a nukleotid anyagcserét befolyásolókat, míg a II. típusnál nincs olyan jól körülírható géncsoport, amelynek expressziója megváltozna. Európában és Észak-Amerikában az emberi fertőzések 70–80 százalékát a II. típus okozza. A munkacsoport azt is megállapította, hogy a három törzs gyökeresen eltérő stratégiákat alkalmaz a gazdaszervezet védekezésének kikerülésére, illetve elterelésére.
A rágcsálók viselkedését gyökeresen megváltoztatja a T. gondii I. típusa: a patkányok és az egerek macskaszag iránti természetes averziója megszűnik, sőt vonzódássá alakul. Feltételezik, hogy ez a parazita szexuális ciklusának elősegítését szolgálja (mivel a T. gondii szexuálisan kizárólag macskákban szaporodik). Más törzzsel való fertőződés esetén ez a hatás nem figyelhető meg.
Korábbi tanulmányok ismertették, hogy emberben – Rh-negatív vércsoport esetén – a fertőzés hatására mintegy 2,5-szeresre nő az autóbalesetek száma. Emellett több tekintetben is gátlásmentesebb lesz a viselkedés (például nőkben erősebb lesz a promiszkuitásra való hajlam és barátságosabbak, társaságkedvelőbbek lesznek, férfiakban viszont kifejezettebb lesz a féltékenység, kisebb mértékű a szabálykövetés és erősebb a kockázatvállalási hajlandóság). A fertőzésre jellemző az újdonságkeresés csökkenése és a reakciók lassúbb volta is. Egyes kutatók szerint a fertőzöttekben nagyobb eséllyel alakul ki skizofrénia, depresszió, bipoláris betegség vagy szorongás. Egyes kutatók elképzelhetőnek tartják még azt is, hogy – ha a fenti hatások valósnak bizonyulnak – az egyes populációk közötti kulturális különbségekért is részben a toxoplazmózis elterjedtsége lehet a felelős (a toxoplazmózis prevalenciája igen változó: Franciaországban például az emberek mintegy 88 százalékában, Dél-Koreában viszont csak 4,3 százalékukban fordul elő).
Xiao szerint annak ismerete, hogy a különböző törzsek más-más hatást gyakorolnak az emberre, lehetővé teszi annak megjóslását, hogy egy adott fertőzés esetén milyen tünetek várhatók, és ha a toxoplazmózis valóban összefügg a skizofréniával, akkor új gyógymódok is születhetnek a felfedezés nyomán.
„Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy mindhárom törzzsel való fertőződés esetén emelkedett a vazoaktív intesztinális peptid receptor 2 (VIPR2) szintje, amely egyes publikációk szerint összefügg a skizofréniával. Ennek alapvető jelentősége lehet a toxoplazmózis és skizofrénia kapcsolata szempontjából” – mondta Xiao.
