Krónikus betegeknél hatástalanok a tradicionális antidepresszánsok
A tradicionális antidepresszánsok hatástalanok, ha a betegnek a depresszió mellett krónikus testi betegsége, így pl. asztmája, ischaemiás szívbetegsége, kongesztív szívelégtelensége vagy veseelégtelensége van, hívja fel a figyelmet a JAMA tanulmánya.
A Journal of the American Medical Association tanulmánya szerint a krónikus vesebetegséggel küzdő depressziós betegek esetében hatástalanok a szerotonin visszavételét gátló antidepresszánsok (SSRI)(S. Susan Hedayati és munkatársai: Effect of Sertraline on Depressive Symptoms in Patients With Chronic Kidney Disease Without Dialysis Dependence - The CAST Randomized Clinical Trial).
Az USA lakosságának 15%-a küzd krónikus veseelégtelenséggel, és a krónikus vesebetegek 25%-a egyben depressziós is, ami azt jelenti, hogy az átlagos populációhoz képest a krónikus vesebetegek körében négyszer nagyobb a depresszió prevalenciája. A komorbid depresszió a vesebetegségtől függetlenül is növeli a kórházi kezelések számát, növeli a kardiovaszkuláris események kockázatát és a mortalitást. A depresszió hozzájárul ahhoz, hogy hamarabb kelljen a vesebetegnél dialízist indítani, rontja az életminőséget és a terápiás adherenciát egyaránt.
Mivel biztonságossági okokra hivatkozva a vesebetegeket általában kizárják az antidepresszánsok klinikai vizsgálataiból, eddig nem volt azzal kapcsolatos adat, hogy az SSRI-k biztonságosak és hatásosak-e ebben a betegpopulációban, akik körében aránytalanul nagy a depresszió és szövődményei kockázata egyaránt. Hedayati és munkatársai ezért 200, dialízisre nem szoruló, depressziós vesebeteg (átlagos életkor 58 év, 27% nő) részvételével dupla-vak, parallelcsoportos, placebokontrollált vizsgálatot végeztek. A sertralin-kezelés nem javította a betegek depressziós tüneteit, illetve életminőségét, azonban a placebóhoz képest több mellékhatást eredményezett (a kezeltek között szignifikánsan nagyobb volt a gasztrointesztinális adverz események előfordulása).
Mint a szerzők megjegyzik, mivel valamennyi résztvevő esetén a legmagasabb egyénileg tolerálható gyógyszerdózist alkalmazták, sikerült elérniük az adekvát dozírozást, így a hatástalanság nem magyarázható azzal, hogy kevés lett volna a gyógyszer mennyisége. Lehetséges magyarázatként elképzelhető, hogy komorbid krónikus betegség esetén a depresszió más klinikai entitás, mint önmagában.
A jelen vizsgálatban részt vevő betegek a krónikus vesebetegség mellett egyéb betegségekben is szenvedtek (58% cukorbeteg, 27% metabolikus szindróma, 32 kongesztív szívelégtelenség), ami azt jelenti, hogy nehéz megállapítani, melyik krónikus betegség állhat az SSRI hatástalanságának hátterében. Az eredmények összhangban vannak a napjainkban gyarapodó bizonyítékkal, miszerint a többi krónikus betegség – így pl. asztma, ischaemiás szívbetegség, kongesztív szívelégtelenség – esetén sem hatékonyabbak az SSRI antidepresszánsok a placebónál.
A JAMA-tanulmány utolsó szerzője, Madhukar Trivedi arra is felhívja a figyelmet, hogy a komorbid krónikus betegségben szenvedő depressziósok esetén érdemes kipróbálni az egyéb kezelési formákat, így a ketamin-kezelést, az elektokonvulzív terápiát, a mágneses stimulációval végzett neuromodulációt, a pszichoterápiát és az antidepresszáns hatást is kiváltó testmozgást, testedzést.
