Kovácsy Zsombor az egészségpolitika új ciklusáról

Időnként felmerül az utóbbi évtized egészségpolitikájának csodafegyvereként az államosítás a többnyire vállalkozás formájában működő praxisok vonatkozásában is. Igaz, hogy a háziorvos-társadalom számára sokszor inkább nyűg az önálló működés, a közszférában kialakított parancsuralmi rendszerbe mégis nehezen lehetne beterelni ezt az önállósághoz szokott szakembergárdát. Az egészségügynek ez az a szegmense, ahol igazán nagyot lehetne javítani az egész rendszer működési hatékonyságán: a praxisok együttműködését segítő, például nem orvos szakemberek közös foglalkoztatását megkönnyítő, az információs technológia (így a telemedicina) eszköztárát fejlesztő programok ezt szolgálhatják, ugyanakkor a háziorvosok totális téeszesítése csak újabb kontraproduktív elemmel terhelné meg a mozgásképtelen, fejnehéz állami rendszert.

Úgy gondolom, itt jó esély van arra, hogy győz a józan ész: a háziorvosok önállósága megmarad, és erős ösztönzők, központi pályázatok segíthetik majd az alapellátás megújítását.

(...)

A kormányzat többször is igyekezett a feltorlódott betegek ellátását meggyorsítani akár címkézetten az ellátó személyzetre fordítandó többletpénzzel, mégis úgy tűnik, hogy a történelmi pozitív cselekedet, az orvosok tisztességes béremelése történelmi hibával, a hálapénz helyett legális és valós teljesítményösztönző bevezetésének elmulasztásával társult, és ezt, ha egyre nehezebb is lesz, valahogy pótolni kell.

(...)

Egyszerre van jelen a szélsőséges államosítás-központosítás és az állami rendszer lezüllése. Ha a szektor cafatain való évek óta tartó marakodásnak véget vetve határozott, egységes tárcavezetés alakul ki, akkor talán nagyobb remény lesz arra, hogy a más ágazatokban az állami szférában is látott fejlődés (például a kormányablakok ügyfélbarát működési módja) az egészségügyben is megjelenjen. Közben a magán-oldalon az általános növekedés mellett koncentrálódás, néhány nagy szereplő felemelkedése látható, azonban ez eddig nem járt tényleges alternatív ellátórendszer körvonalainak kialakulásával, azaz a minőségi ugrás még hátravan. A nagyon alacsony szintről indult, de ütemesen izmosodó magán-egészségbiztosítási piacban is megvan erre a lehetőség; mindez alapvetően függ az állami rendszer fejlődésének jellemzőitől, határainak meghúzásától.

(...)

Az utóbbi évtized központosító irányának eddig inkább a hátrányait lehetett érzékelni. Az irány valószínűleg marad, de az ágazat sok bába közt elvesző gyerek állapota remélhetőleg megszűnik.

Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász teljes írását a Portfolio közli.