Kósa és a kormány nekimegy az erős orvoslobbinak
Adatok támasztják alá, hogy ma nem azt dönti el az egészségügyi finanszírozást, hogy hol milyen betegségek jelentkeznek, hanem az erős intézményi és orvosszakmai lobbi. Ezt Kósa Lajos mondta a debreceni Semmelweis-napon.
– Pénz áll a házhoz – e szavakkal jelentette be Kósa Lajos polgármester, a Fidesz ügyvezető alelnöke az egészségügyi dolgozók Semmelweis-napjának debreceni, pénteki rendezvényén elmondott köszöntő beszédében, hogy – önrésszel együtt – 2,8 milliárd forintos fejlesztést valósulhat meg a debreceni Kenézy kórházban.
A Debrecen város és Hajdú-Bihar megye közös tulajdonában lévő Egészségügyi Holding Zrt. egyik tagvállalata, a Kenézy Kórház Kft. 2,5 milliárd forintos támogatást nyert egy európai uniós operatív program keretében, ebből 700 milliót építkezésre, 1,7 milliárd forintot pedig műszerbeszerzésre fordítanak. Kósa Lajos közölte: a fejlesztés lényege azonban nem az építkezés és a géppark korszerűsítése, hanem a struktúraváltás, azaz a helyi járóbetegellátás finanszírozási rendszerének átalakítása. Kósa Lajos szerint erről folyamatos egyeztetést folytatnak a város másik nagy egészségügyi ellátójával, az állami kézben lévő Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumával (DEOEC).
Ennek hátteréről fontos tudni, hogy a debreceni Kenézy Kórház Kft. súlyos anyagi helyzetben van, a cég saját tőkéje 2010-ben mínusz 1,6 milliárd forintra zuhant. A pénzügyi problémák egyik megoldása az lehet, hogy Debrecen városa teljes mértékben átalakítja a helyi járóbeteg-szakellátás rendszerét, azaz a DEOEC klinikáiból átirányítja a betegeket a Kenézybe, így elvonhatja a klinikáktól az ellátásért járó egészségpénztári támogatást. Nem kevés pénzről van szó: a klinikákon az egy betegre jutó egészségpénztári finanszírozás állítólag négyszer akkora összeg, mint amennyi a Kenézy Kórházban jut egy betegre.
Kósa Lajos a beszéd után rögtönzött sajtótájékoztatón kijelentette: a finanszírozás arányait jelenleg az dönti el, hogy mekkora az egyes egészségügyi dolgozók befolyása a pénzosztásra. Példaként azt mondta: „ha Dél-Alföldön van egy erős belgyógyász professzor, akkor a belgyógyász szakma Dél-Alföldön háromszor annyi pénzt kap, mint az Észak-Magyarországon, cserébe Észak-Magyarországon erős kardiológus van, ott meg kardiológiára költenek annyit, mint Dél-Alföldön, miközben a betegségmennyiség ugyanannyi”. Leszögezte: vizsgálatokon alapuló adatok támasztják alá, hogy nem azt dönti el a finanszírozást, hogy hol milyen betegségek jelentkeznek – ez szerinte csak részben befolyásoló tényező –, hanem az erős intézményi és orvosszakmai lobbi. Ez utóbbi megjegyzést megerősítette a rendezvényen jelen lévő Rácz Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal vezetője, aki Kósa idézett nyilatkozata közben azt mondta: „ez a mai napig így van”.
Kósa Lajos példaként hozzátette azt is: nem igaz, hogy háromszor annyi kardiológiai beteg van Észak-Alföldön, mint Dél-Alföldön.
Közbevetésünkre, miszerint Fésüs László akadémikus, a Debreceni Egyetem volt rektora szerint azért hoztak létre Debrecenben kardiológiai központot, mert ebben a régióban a legtöbb a szív- és érrendszeri megbetegedés, Kósa Lajos azt válaszolta: „Fésüs professzor kiváló ember, de pontosan annak a struktúrának a része, amiről beszéltünk, ugyanannak az orvosprofesszori establishmentnek a tagja, amely a betegek érdekeire hivatkozva mondja ezeket”. Kérdésünkre, miszerint mi történik abban a esetben, ha a finanszírozási rendszer átalakításáról nem sikerül megegyezni az egyetemmel, Kósa Lajos azt válaszolta: „nem arra szerződtünk, hogy a klinikáknak okozzunk örömöt, hanem arra, hogy normálisan megszervezzük az egészségügyi ellátást”. Hozzátette: ebben az ügyben fontos a klinikák szakmai álláspontja, de az állam véleménye a perdöntő, hiszen a fenntartóknak kell megegyezniük, nem az egyes intézményeknek, márpedig az állam támogatja a rendszer átalakítását.
Az említett Rácz Róbert végül megerősítette: a finanszírozásnak nem az intézményekről kell szólnia, hanem a betegekről, s e felfogás szerint tarthatatlan, hogy a Debrecenen kívül élő Hajdú-Bihar megyei lakosok egészségpénztári támogatása az országos átlag fele. A kormányhivatal vezetője leszögezte: éppen az a Semmelweis Terv lényege, hogy nem az intézményeket, hanem a populációt kell támogatni.